Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Baksay Zoltán: A gyáripari munkanélküliség történetéhez Magyarországon 850
852 BAKSAY ZOLTÁN munkanélküli-statisztika szerint, amely 1914. márc. 22-i adatokat rögzített, Budapesten £ fizikai munkanélküliek száma 19 426 volt, ebből a férfiaké 17 467, a nőké 1959. Ez £ korábbi adatokat is figyelembe véve nem túlságosan nagy szám.1 0 Az eddig ismertetett adatok alapján megállapíthatjuk, hogy Magyarországon ι munkanélküliség kérdése később vált akuttá, mint a nyugat-európai országokban, aminek elsősorban az volt az oka, hogy Magyarországon 1867 után, Kelet-Európában egyedülálló an gyors ipari fejlődés bontakozott ki, amely főként a fővárosra koncentrálódott, így aí ipari népesség nagy része munkaalkalomhoz jutott. A munkanélküliség a nyugatiná alacsonyabb számának alakulásában szerepet játszott az is, hogy az országban túlsúlybar volt az agrárnépesség és a kivándorlás sokáig ellensúlyozta a munkanélküliséget. Ez £ megállapítás nem mond ellent annak a ténynek, hogy Magyarországon a munkanélküliséf az első világháború előtt a gazdasági fellendülés rövid korszakait követő gyakori és eléf hosszú depressziónak állandó kísérőjelensége volt. Ugyancsak állandó volt a munkanélkü liség a mezőgazdaságban, ami nem jelenti azt, hogy az ország egyes részeiben, főképpen £ munkaközvetítés szervezetlenségénél fogva, nem volt munkáshiány. Ha a háború előtt évekről szóló gyári, üzemi és munkásstatisztikákat vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a; iparban még olyan években is, amelyek országos szempontból nem voltak válságosak milyen gyakori volt az egyes vállalatoknak átmeneti szüneteltetése, megrendelés hiánya anyaghiány, tőkehiány stb. miatt, ami természetesen még a gazdaságilag kedvező időszak ban is az érintett vállalatoknál dolgozó munkások jelentékeny részének munkanélkülisé gét jelentette. A munkanélküliség főleg a nagyvárosokat sújtotta, elsősorban a fővárost ahol a munkanélküliség 1900-tól már komoly gondot okozott. A munkanélküliség tehát ha nem is volt ekkor a gazdasági élet fő problémája, annyi azonban bizonyos, hogy í munkanélküliség Magyarország társadalmi, gazdasági életének állandó jelensége volt, amin jellemző, hogy a múlt század kilencvenes éveitől kezdv^egyre nagyobb méreteket öltött < kivándorlási mozgalom.11 A kivándorlások alakulásában jellemző volt, hogy míg az „önálló foglalkozásúak" akik az 1910. évi népszámlálás adatai szerint a népességnek 58,1 %-át tették ki, < kivándoroltak között az 1911-1913. évek átlagában csak 27,8%-kal szerepeltek, addig < „magánjogi szolgálati viszonyban" állók, akik a népesség 41,9%-át tették, a kivándoroltál 72,2%-át jelentették. Bizonyos, hogy a kivándorlásnak, főleg a mezőgazdasági, bányászat munkások és napszámosokat illetően, a munkanélküliségen kívül egyéb szociális okai i voltak. Azt a tényt tekintve azonban, hogy a mezőgazdasági munkásság, amely a népesség nek csak 20,4%-át tette ki, a kivándoroltak között 47%-kal (sőt 1905-1907. ével átlagában 54,6%-kal), a bányamunkásság, amely a népességnek 0,8%-át tette, akivándorol tak között 0,9%-kal, a napszámosok, akik a népességnek 2,6%-át tették ki, a kivándorol tak között 10,2%-kal szerepeltek, aligha tévedünk, amikor azt állítjuk, hogy a szociáli okok között, amelyek a néprétegeket a kivándorlásra késztették, minden bizonnyal nag\ szerepet játszott az állandó munkanélküliség is.1 2 10 Statisztikai Közlemények, 81. k., 3. sz. Illyefalvy Lajos: A munkanélküliség alakulása Buda pesten a fizikai dolgozók körében, 1914-1932. 1 1 Munkaügyi Közlöny, 1926. márc. 5. XIII. évf. 1-2. sz. Pap Dezső: A munkanélküliség eller küzdelem. 12 Földes Béla és Pap Dezső: A munkanélküliség elleni küzdelem. (Különlenyomat a Munkaügy Közlöny XIII. évf. 1-4. sz.-ból 1925. nov. 29.)
