Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Baksay Zoltán: A gyáripari munkanélküliség történetéhez Magyarországon 850
A GYÁRIPARI MUNKANÉLKÜLISÉG MAGYARORSZÁGON 851 1. A munkanélküliség ténye, „számszerű" alakulása és hatása. 2. A munkanélküli segély, illetve a munkanélküliség elleni biztosítás bevezetésének erve Magyarországon. 3. A munkaközvetítés rendszerének kérdése. 4. A munkanélküliség leküzdésének lehetséges módjai. A munkanélküliségre vonatkozó első számszerű adatokhoz, az 1900. március 15-én Budapesten létrehozott első közérdekű munkaközvetítő intézet tevékenysége révén jutunk. Az intézet megnyitásakor a munkanélküli munkások oly nagy tömegben jelentkezik, hogy a termek nem tudták befogadni őket és nagy részük az utcára szorult. A tömeges lelentkezés hét napon át tartott és a csúcsot március 19-én érték el, amikor egyetlen napon 2124 munkanélküli munkás jelentkezett. 1900. március 31-ig az elhelyezést kere>ők száma 15 772 volt, az év végéig pedig 85 243 munkakereső jelentkezett.3 Ezzel a rendkívül magas munkakereslettel szemben igen kevés munkakínálat állt izemben. 1900. március havában 1797 munkahelyet, júliusban 6127 munkahelyet jelentettek be, decemberben viszont már csak 1352 munkahelyet kínáltak. Egész évben a közvetítőnél 34 310 munkahelyet jelentettek be a munkaadóhoz, vagyis az összes munkát ceresőknek 40,2%-a juthatott munkához.4 Az első hatósági munkaközvetítőnél továbbra is nagy volt a forgalom, a naponta elentkező férfimunkások száma állandóan 1500—2000 között mozgott, ezért az 550 főt befogadó várótermet kénytelenek voltak kibővíteni. Az elhelyezkedési lehetőségek is tovább romlottak. A hivatalos jelentés szerint 1901-ben a munkára jelentkezettek 36%-át, 1902-ben pedig 36,9%-át tudták elhelyezni.5 A következő években nőtt a munkanélküliség, amit az is mutat, hogy 1905-ben már 34 szakszervezet foglalkozott munkaközvetítéssel, 1909-ben kezdődő átmeneti ipari fellendülés következtében azonban, a kedvezőbb elhelyezkedési lehetőség következtében csökkent a munkanélküliek száma. Főleg a székesfővárosban, 1909-ben lendületet vett építkezések teremtettek a korábbinál nagyobb munkalehetőséget.6 Az 1909-től 1912-ig tartó átmeneti konjunktúra hatására csökkent a munkanélküliek száma és nőtt az elhelyezkedési lehetőség. Az 1910-es népszámlálás alkalmával 28 922 munkanélkülit írtak össze a fővárosban, ami Budapest lakosságának 2,5%-át jelentette.7 Az 1911. évi ipari fellendülés oly bőséges munkaalkalmat teremtett, amire az előző években még nem volt példa, egyedül a hatósági munkaközvetítő a fővárosban ebben az évben 53 664 munkakeresőnek közvetített munkahelyet.8 Az átmeneti ipari fellendülést 1912-ben pangás váltotta fel, mivel a háborútól való félelem bénítólag hatott az ipari tevékenységre és a munkások egy részét időlegesen közsegélyben kellett részesíteni.9 Ennek ellenére az 1914-ben készített első részletes 3 Városi Szemle, 1927. év 11-12. sz. 1088-1089. Koiss Géza: Mit tettek városaink a munkanélküliség leküzdéséért? 4 Uo. 5Uo. 6 Uo. 7Földes Béla és Pap Dezső: A munkanélküliség elleni küzdelem. (Különlenyomat a Munkaügyi Közlöny XIII. évfolyam. 1-4. sz.-ból. 1925. nov. 29.) "Városi Szemle, 1927. évi 11-12. sz. 1089. Koiss Géza: i. m. 'Uo.
