Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Baksay Zoltán: A gyáripari munkanélküliség történetéhez Magyarországon 850
Baksay Zoltán: A GYÁRIPARI MUNKANÉLKÜLISÉG TÖRTÉNETÉHEZ MAGYARORSZÁGON A munkanélküliség Magyarország legújabb kori történetének egyik legsúlyosabb gazdasági, társadalmi problémája volt, mely a múlt század utolsó évtizedében keletkezett és 1949-1950-ben szűnt meg véglegesen. A munkanélküliség, ahogyan azt Marx a Tőkében megállapította, a kapitalista termelési mód velejárója, a „tőkés termelőmód sajátságos népesedési törvénye". A fölös munkásnépesség a tőke felhalmozásának szükségszerű terméke, a tőkés felhalmozás emeltyűje, a tőkés termelőmód egyik létfeltétele. „Ez hozza létre a rendelkezésre álló ipari tartalékhadsereget, az teremti meg a tőke váltakozó értékesítési szükségletei számára a kizsákmányolásra mindig kész emberanyagot, függetle- -nül a népesség valóságos szaporodásának korlátaitól."1 „A modern ipar életének jellegzetes folyása, a közepes élénkség, a lázas termelés, a válság és pangás kisebb ingadozásoktól megszakított tízéves ciklusa az ipari tartalékhadsereg, vagyis a túlnépesség állandó alakulásán, kisebb vagy nagyobb felszívásán az újraképződésen nyugszik. Az ipari ciklus váltakozása viszont túlnépességet toboroz és ennek egyik legenergikusabb újratermelési tényezőjévé lesz" — állapította meg Marx.2 A burzsoá társadalomban tehát a társadalmi gazdagság növekedése arányában a munkásosztály egy része egyre nehezebb és minden mértéket meghaladó munkára, másik része pedig kényszerű munkanélküliségre van ítélve. A fentiekből következik, hogy az ipari fellendülés időszakaiban, amikor a termelés ι gyorsütemű bővítésére van szükség, elegendő munkanélküli áll a vállalkozók rendelkezésé- 1 re. A termelés bővülése nyomán a munkanélküliség ideiglenesen csökken, de azután bekövetkezik a túltermelési válság, a munkások óriási tömege kerül ismét az utcára, és szaporítja a munkanélküli tartalékhadsereget. Ebből következik, hogy a munkanélküliség minden gazdasági és társadalmi problémánál súlyosabban érintette a munkásosztályt, de egy adott ponton túl magát a társadalmat is. Az ipari tartalékhadsereg lehetővé teszi a kapitalisták számára, hogy fokozzák a munkások kizsákmányolását. A munkanélkülieknek a legsúlyosabb munkafeltételeket is el kell fogadniok. A munkanélküliség bizonytalanná teszi a termelésben foglalkoztatott munkások helyzetét, és erősen leszállítja az egész munkásosztály életszínvonalát. A munkanélküliség következménye a legsúlyosabb nyomor. A munkásoknak munkaerejük eladásán kívül nincs miből élniök; ha ezt a lehetőséget megvonják tőlük, az elképzelhető legnagyobb nyomorba süllyednek. Magyarországon a munkanélküliség történetével kapcsolatban négy kérdéscsoportot különböztethetünk meg, amely körül a viták, a szenvedélyek, a pártharcok és osztályküzdelmek összecsaptak és kicsúcsosodtak. 1Marx: A Tőke I. köt. Bp., Szikra. 1949. 684. JUo.
