Századok – 1978

TANULMÁNYOK - Láng Imre: A konzervativizmus támadása a New Deal ellen 815

834 LÁNG IMRE tott kampány volt. Ennek során, szeptember közepéig befejeződött a tíz legnagyobb ame­rikai iparág kódexeinek kidolgozása.3 7 A kódexek kialakításának folyamata bebizonyította, hogy a csak alapelveket és intenciókat körvonalazó NIRA nem teremtett szilárd alapokat a végrehajtás számára. A kódexek kidolgozását az erőviszonyok határozták meg, ezek pedig az ipar urainak kedveztek. A tárgyalások menetére éles fényt vet egy korabeli megfigyelő megállapítása, amely szerint ez lényegileg „alku volt üzletemberek és kor­mánytisztviselői álarcot viselő üzletemberek között".3 8 Mint azt egy 1938-ban létrehozott különbizottság visszatekintőleg megállapította, a kódexekben rögzített előírások, kötelezettségek versenyt korlátozó jellegűek voltak. Ε jel­leg egységes eladási feltételek megállapításában, a termelés korlátozásában, a piacok felosztásában és az árak rögzítésében nyilvánult meg. A módszerek közül az árrögzítés volt a legáltalánosabb: az első hónapok rohamtempójában jóváhagyott kódexek közül 560 tartalmazott ilyen vagy olyan módon érvényesítendő árrögzítési kötelezettséget. A terme­léskorlátozó előírások vagy a termelés volumenét, vagy a termelési kapacitást limitálták. A piacfelosztási előírások kizárólagosságot biztosító eladási zónákat jelöltek ki a kódexek hatálya alá tartozó iparági egységek számára; ezek az előírások rendszerint ármegállapí­tással egészültek ki.39 A National Recovery Administration működésének ideje alatt jóváhagyott mintegy 870 ipari kódex vizsgálata arról győz meg, hogy a kódexek előírásai alapvetően a monopolista érdekeknek kedveztek. A fő célt: az öldöklő verseny meggátlását a kódexek­ben rögzített „árminimumokon" aluli eladások tilalma szolgálta a leghatékonyabban. Az „árminimumokat" a különböző elnevezésekkel definiált termelési költségek alapján kel­lett megállapítani. A termelési költségeken alapuló kalkuláció ürügyén szalonképessé vált a monopolista árszabályozás. Egyidejűleg mód nyílt annak a propagálására, hogy a kódexek kiküszöbölik a szabadversenyes kapitalizmus káros kinövéseit, s az amerikai gazdaság szervezett kapitalizmussá alakul át. Az egyes iparágak által érvényesítendő eladási feltételek egységesítése az „árminimumok" betartatásának egyik eszköze volt. A n.egállapított árak érvényesítésének közvetett eszközeként a termelés-, illetve a kapacitás­korlátozás szolgált. Hogy azonban ne érhesse támadás a kódexeket a szabadversenyt fetisizáló közvélemény és a kisegzisztenciák részéről, a kódexek mintegy felében bevezet­ték az ún. nyitott árrendszert, aminek keretében a vonatkozó ipari egységek kötelesek voltak áraikról tájékoztatást adni; az árak ismerete - úgymond - biztosíték a burkolt árkedvezmények ellen, s így erősíti a versenyt.40 Az előzőekből önként adódik a következtetés, hogy a kódexek előírásai — inten­cióiknál és a végrehajtásra vonatkozó szabályoknál fogva — kibékíthetetlen ellentétben álltak a trösztellenes törvények szellemével és betűjével. Az ipar urai nem véletlenül követelték a trösztellenes törvények visszavonását. A monopoltőke azonban nemcsak a gyengébb versenytársaktól, hanem a NIRA paragrafusaiban egyenrangúnak nyilvánított szervezett munkásság nyomásától is szabadulni akart. A kódexek ebben a vonatkozásban 3 Ά tíz iparág a következő volt: pamut- és gyapjú-textilipar, hajógyártás, elektromosipar, ruhaipar, acél-, petróleum-, fa-, autó- és szénipar. 38 Idézi Hawley: i. m. 56-57. 39 Lynch: i. m. 151-15 3. 40 A kódexek előírásaira nézve ld. Hawley: i. m. 57-61.

Next

/
Thumbnails
Contents