Századok – 1978

TANULMÁNYOK - Láng Imre: A konzervativizmus támadása a New Deal ellen 815

TÁMADÁS A NEW DEAL ELLEN 835 is jó védőpajzsot biztosítottak a monopoltőke számára: a NIRA keretjellegű rendelkezéseire támaszkodva általában sikerült formálissá és erőtlenné zsugorítani a kódexek munkaügyi előírásait. Ami mármost a kormányzat ellenőrző szerepét illeti, az előzőekben idézett szarkasztikus megállapítás érzékelteti, hogy az NRA hivatalnokai nem az állam „érdekegyeztető" szerepének képviseletében léptek fel, hanem többnyire a monopoltőke potenciáljának híveiként hagyták jóvá az ipar vezetői számára kedvező kódex-előírásokat. A NIRA deklarált alapelveinek eltorzításával, illetve a törvény keretjellegének kihasználásával történő végrehajtást megkönnyítette az a tény, hogy a kormányzat 1933. október végéig nem bocsátott ki irányelveket a megvalósítás részletkérdéseit illetően. Nem határozta meg az ún. kódex-hatóságok szerepkörét, nem döntötte el a törvényértelmezésével kapcsolatos problémákat, nem szabályozta az állami ellenőrzés tartalmát és módozatait. A kódexek kidolgozásánál ebből következően messzemenő spontaneitás érvényesült, tág teret engedve a monopoltőke számára kedvező erőviszonyoknak. Ezen a helyzeten az október végétől kezdve kiadott hivatalos állásfoglalások és a foganatosított kormányintézkedések sem változtattak érdemlegesen. Mindazonáltal a vázolt képből kirajzolódó fő tendencia — a monopolista törekvések érvényesülése a kódexekben — nem azt jelentette, hogy az ipar urai elégedettek voltak a NIRA végrehajtásával. 1933 kora tavaszának bénultsági állapota, amidőn a tőke arra kényszerült, hogy örömmel üdvözöljön mindenfajta kezdeményezést a kormányzat részéről, már régen a múlté volt. De tovatűnt a NIRA-ban kifejezésre jutó domináns vonás — az „ipari önkormányzat" ideájának törvénybe iktatása — felett érzett elégedettség is. Az ipar vezetői mind terhesebbnek találták az állami ellenőrzésre hivatott NRA vezetésében tapasztalható rögtönzéseket, kapkodó szubjektivizmust. Ugyanakkor bürokratizmusról panaszkodtak, kevesellték a megkapott cselekvési szabadságot és sokallották az egyezkedési kötelezettségeket, elsősorban a munkásság irányában. Növekvő elégedetlenségüket fokozták az ipari helyreállítási törvény végrehajtásának mind kirívóbb negatívumait szóvá tevő panaszok. Az ipar urai azt látták a monopoltőke privilegizált helyzete elleni tiltakozásokban, hogy a megszerzett pozíciók kihasználása helyett mind többirányú küzdelemre kényszerülnek. Megítélésükben a kódexék — éppen az egyezkedési kötelezettségek miatt — mindinkább béklyónak, semmint a szabad mozgást biztosító eszköznek minősültek. Miközben az ipar urai szabadulni igyekeztek az ipari helyreállítási törvényben előírt kötelezettségeiktől, a monopóliumellenes erők méltatlankodása országos méreteket öltött. Az NRA két tűz közé került. A tevékenysége körül kibontakozó vihar villámfényénél egyszeriben roskatag építménynek tűnt az ipari újjáépítés konstrukciója, amelyről még nem is olyan régen büszkeséggel nyilatkoztak megalkotói. A felzaklatott közvélemény most már — mint torzító tükörben - csak a fonákságait látta az ipari helyreállítási tervnek, s a kódexeket egyértelmű monopolista győzelemként könyvelte el. A közép- és kisegzisztenciák a kódexek túlburjánzását és eltúlzott korlátozásaikat, a verseny gúzsba kötését sérelmezték. A farmereknek azt kellett látniuk, hogy nem jött létre az ipari és a mezőgazdasági árak kiegyenlítődése; az ipari monopolárakkal kilátástalanul próbáltak versenyezni a mezőgazdasági program keretében felfelé erőltetett mezőgazdasági árak. Az egyenlő jogokkal biztatott ipari munkásság a megélhetési költségek aránytalan emelkedését, a bérek lemaradását, a kollektív béralkudozások kibúvóit és buktatóit, a gazdasági