Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Láng Imre: A konzervativizmus támadása a New Deal ellen 815
826 LÁNG IMRE körükbe utalta a kódexek kialakításának jogát. Ez volt a törvény alapját alkotó gazdaságpolitikai koncepció domináns vonása. Az iparágakat uraló óriás- és nagyvállalatok kulcspozícióra tettek szert; ezek lettek a N1RA fő haszonélvezői. A közép- és kisegzisztenciák -nak tett engedmények alárendelt szerepet töltöttek be a törvény megalkotásánál, s ugyanez mondható el a munkásságnak juttatott jogokról. Mindamellett a munkaügyi rendelkezések konkrétabb megfogalmazása, e rendelkezések bizonyos önállósága a törvényszövegben azt jelezte, hogy a kormányzat a munkásság jogokhoz juttatását nemcsak gazdasági, hanem társadalompolitikai kérdésnek is tekinti, amelynek megoldása túlmutat az ipari termelés megújításának közvetlen célján, és a meghirdetett „érdekegyeztetés" - tehát az amerikai gazdasági-társadalmi szerkezet reformja - irányában hat. Mégis, mivel a törvény azt írta elő, hogy a munkaügyi rendelkezéseket a szakmai társulások által kidolgozandó ipari kódexeknek kell tartalmazniuk, a munkásság jogainak érvényesítése a majdani erőviszonyok függvényévé vált. Más szóval: a törvény előírása arra figyelmeztetett, hogy a munkásság gazdasági szervezkedése és a kollektív bértárgyalásokon való részvétele — csak törvényadta lehetőség, aminek valóraváltásáért a kulcspozícióba került munkaadókkal kell majd megküzdeni. Ami mármost a Borah-kiegészítést illeti, itt nyilvánvalóan csak utóvédharcról volt szó. Borah szenátor ugyan élesen kikelt a törvényjavaslat ellen, amely — úgymond — „trösztgigászokat fog létrehozni, megszűnik a verseny, és a monopóliumok fogják szabályozni a szabályozókat",24 mégis kénytelen volt tudomásul venni az ipari kódexeket. A Borah-kiegészítés enyhítettebb fogalmazása nem változtatott a törvény koncepcióján és szemléletén: a NIRA a monopolista üzelmek tilalmának érvényesítését a monopóliumok kezébe adott kódexek végrehajtására bízta. A NIRA hatályba léptével jelentősen romlottak a közép- és kisegzisztenciák pozíciói. Többé nem támaszkodhattak a trösztellenes törvényekre a monopóliumok elleni küzdelmükben. Ezzel megszűnt a több évtizedes múltra — ha ugyan sorozatos kudarcokra is — visszatekintő monopóliumellenes harc jogalapja. Ami a helyébe lépett, tehát a monopolista tömörülések és üzelmek tilalma, annak realitása eleve kérdéses volt azon körülmény folytán, hogy a kódexek kidolgozása az ipar urainak feladata lett. De azzá tették a NIRA keletkezésének körülményei is és főként a törvény keret jellege; a törvény ugyanis általánosságban körvonalazott alapelveket és intenciókat fogalmazott meg. Szövege a monopóliumok által veszélyeztetett rétegek számára a kormányzat által megvalósítandó ellenőrző tevékenységet helyezte kilátásba. A kérdés az volt, hogy ez az ellenőrző tevékenység mennyiben fog hatékony védelmet biztosítani a monopóliumokkal szemben. Roosevelt a kormányzat és a vállalkozók társulását célzó történelmi kísérletként jellemezte a NIRA-t. A definíció hosszas, ellentmondásos gondolati fejlődési folyamat végterméke volt. Ha az elnökválasztási kampány során elhangzott beszédeket a hatalmi posztért küzdő politikus programjának tükreként fogja fel a roosevelti eszmevilág evolúciójának tanulmányozója, akkor ugyanúgy zavarba jön, miként annakidején Rexford Guy Tugwell, az agytröszt egyik tagja. A két pólust Roosevelt 1932. május 22-én és augusztus 20-án elmondott beszédei jelzik. A májusban elhangzott beszédben Roosevelt kiáll a „társadalmi tervezés" mellett, amely megvalósítja a termékek termelésének és elosztásának ellenőrzését, s megszünteti a vásárlóerő egyenlőtlenségeit és a termelt javakkal való í4 Uo.
