Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Láng Imre: A konzervativizmus támadása a New Deal ellen 815
TÁMADÁS A NEW DEAL ELLEN 827 spekulációt. Az elnagyolt, homályos kép „merészen és tartósan" kísérletező, a gazdaság működésébe mélyen beavatkozó végrehajtó hatalom eljövetelét ígéri. De néhány hónap múlva, már a demokrata párt hivatalos jelöltjeként, Roosevelt másként nyilatkozik. Valóságos vádbeszédet mond Hoover ellen, amiért beavatkozott a gazdaságba. Roosevelt a 20-as évek első köztársaság párti elnöke, Harding jelszavára emlékezteti hallgatóit („kevesebb kormánybeavatkozást az üzleti életbe"), amit Hoover - úgymond— cserbenhagyott. Az elnökjelölt meghirdeti a maga gazdasági hitvallását, amely elítél mindenfajta beavatkozást, akár a kevesek hatalmi érdekeit képviselő „nemhivatalos csoport" (értsd: az óriásvállalatok urai), akár maga az Egyesült Államok kormánya valósítja meg azt. Ε koncepcióban már nem kap helyet a „társadalmi tervezés". De a monopoltőke arról is értesülhetett Roosevelt szavaiból, hogy a demokrata párt elnökjelöltje elitéli „a tőzsde és a vállalati rendszer professzionátus szerencsejátékosainak könyörtelen manipulációit".2 5 A roosevelti megnyilatkozások ellentmondásai érthetően fokozták az ipar és a pénzvilág hatalmasainak bizalmatlanságát a menet közben formálódó New Deal iránt. Gyanakvással fogadták a kormányzat és a vállalatok partneri viszonyának kiépítésére ösztönző elnöki felhívást is, amely a monopoltőkének, együttműködése fejében, valamiféle definiálatlan munkamegosztást helyezett kilátásba. De főként a New Deal elveinek kidolgozásában jelentős szerepet játszó, az új gazdaságpolitika társadalompolitikai összefüggéseit hangsúlyozó szakemberek reformtörekvései voltak ellenszenvesek az „ipari önkormányzat" hívei számára. Ε reformelgondolások a társadalom középrétegeiből formált ellensúllyal vélték megtörhetőnek a monopoltőke egyeduralmát, bizonyos szerepet szánva a munkásság gazdasági törekvéseinek is. A tervek középpontjában a kormányzat irányítóellenőrző, érdekeket összhangba hozó funkciója állt, amelynek feladata az erőforrásokkal való célszerűbb gazdálkodás megvalósítása, „kiegyensúlyozott" gazdaság megteremtése, az országos célok érdekében a csoportérdekek érvényesülésének korlátozása, szabályozása. A kormányzat ilyen funkciója nem egyezett a korlátozott szerepkörű államról vallott nézetekkel, s túlburjánzó bürokratikus államgépezet veszélyével fenyegetett a monopoltőke megítélésében. Az üzleti világ gyanakodva figyelte a fejleményeket, de ugyanakkor elégedetten konstatálhatta, hogy a NIRA fogantatásának mérlege a számára kedvező elemek túlsúlyát mutatja. A New Deal egyik jellegzetessége volt, hogy különbséget tett az ipar és a pénzvilág között. Míg az előbbinek jelentős szerepet szánt a gazdaság talpraállításában és potenciálját az országos célok szolgálatában kívánta mozgósítani, addig az utóbbit — a közhangulat nyomására is - a régen esedékes rendszabályozás tárgyának tekintette. Az értékpapírtőzsde visszaéléseinek kivizsgálására 1932. áprilisban kiküldött szenátusi különbizottság jelentése bőséges adalékokkal szolgált a pénzvilágban uralkodó állapotokról, spekulációs manőverekről, adócsalásokról, összefonódásokról, s lökést adott a tőzsde rendszabályozását célzó törekvéseknek. Az 1933. május 27-én törvénnyé lett értékpapír törvény az Egyesült Államok történetében első ízben rendelt el állami ellenőrzést a Wall Street felett. A pénzvilágban kellemetlen emlékek elevenedtek meg, amikor arról értesült, hogy az állami ellenőrzés az 1914. évi trösztellenes Clayton Act kapcsán létrehozott kormányzati szervre, a Federal Trade Commissionra hárul. Másfelől megnyugvással vehette tudomásul, hogy a bizottság nem a lényeget, tehát az értékpapír forgalom ügyleteinek megalapozott-JS Roosevelt Oglethorpe-i ésColumbus-i beszédeit idézi Tugwell: i. m. 108-113.
