Századok – 1978
FOLYÓIRATSZEMLE - Oldfleld; Adrián: A Független Munkáspárt és a tervezés 807
808 FOLYÓIRATSZEMLE Mindennek volt egy korábbi előjátéka is, az első világháború utolsó éveiben, illetőleg az 1920-as évek kezdetén. Az ILP ekkor vetette fel elsőként a tervezés kérdéseit, amit összefüggésbe hozott a munkásellenőrzés kérdéseivel, ami keveredett némi szindikalista szemlélettel is. De a háború végén felvetődött az ipar gazdasági támogatásának problémája, a jövedelmi adók, illetve az adózás demokratizálásának követelése. Mindenesetre ekkor, a háború befejeztével általános volt egy olyan felfogás, hogy a gazdasági tervezésre továbbra is szükség van - s azt a háború végével nem szabad hagyni elhalni. Oldfield kitér arra, hogy az ILP vezető gárdája - akik az 1920-as években kerültek a párt élére (F. Brockway, C. Allen, F. Jowett, H. N. Brasilsford F.Wise) - zömében már 1914 előtt csatlakozott az ILP-hez, de a háború ideje alatt gondolkozásukban mélyreható változások történtek. Antimilitarista erőfeszítéseik ugyanis ekkor párosultak a centralizált állam ellenzésével, míg a másik ágon G. D. H. Cole volt az, aki már a háború előtt kaput nyitott a guild-szocializmusnak, ami a szindikalizmusnak valamilyen sajátos elágazása volt. A háború alatt és a háború másnapján ez az irányzat felerősödött és új tagokkal szaporodott. Az ILP kongresszusai ekkor többször foglalkoztak az ország helyzetével és megállapították, hogy az ILP-nek a Labour Party-tól - s természetesen a kormányszervekétől - eltérő koncepciót kell kialakítani. Az ILP ugyanis nem elégedett meg a tőkés állam által megvalósított államosítás lehetőségével, követelményével. Ezzel az ILP 1920 évi konferenciája szembeállított egy másfajta koncepciót, aminek lényege a tényleges társadalmi ellenőrzés megvalósítása volt, amiben a munkások is nagy szerepet játszanának. Ezt a kérdést azután az 1921. évi konferenciára újra napirendre tűzték. A jelentést előkészítő bizottságban olyanok vettek részt, mint J. R. Macdonald, F. Jowett, F. Bramley, C. D. H. Cole, Ε. Shinwell, C. Allen, Ν. Angell, és D. Kirkwood - s a bizottságnak E. Burns volt a titkára (aki hamarosan a kommunista párt rangos vezetője lett). A bizottság tárgyalásainak, javaslatainak anyagát azután a konferencia elé terjesztették, amely végső határozatában ismét aláhúzta, hogy a közös tulajdonba vett iparágaknál olyan központi és helyi szerveket kell létrehozni, amelyekben egyaránt ott vannak a termelők és a fogyasztók megbízottjai, másfelől pedig az egyes iparágakon, az üzemeken belül megvalósuló vezetésben a fizikai munkásoknak, a technikusoknak és az adminisztratív dolgozóknak szintén képviseletet kell biztosítani. Az ILP tisztában volt azzal, hogy e javaslatok elfogadása további következményekkel járna. így egyfelől ők maguk jelezték, hogy az elképzeléseket összhangba kellene hozni a szakszervezetek, valamint a szövetkezetek tevékenységével, másfelől feltételezték, hogy a reformok bevezetése maga után vonná a parlament súlyának csökkenését is — mivel ezzel szemben a többi szerv befolyása növekednék. Végeredményben az ILP tényleges programja abból indult ki, hogy a változásoknak arra kell irányulniok, hogy a „tényleges demokráciát" valósítsák meg. Vagyis az így elképzelt szocializmust akkor, az adott körülmények között, s nem a messze jövőben tekintették elérhetőnek. A tervek azonban ezzel még nem váltak minden részletükben világossá. Az ILP-on belül is még viták folytak a Helyi és a központi szervek viszonyáról, egyesek (mint C. Attlee) ekkoriban már azt hangsúlyozták, hogy a központi szervek funkcionálása is rendkívül fontos. Emellett felvetődött, hogy az újonnan létrehozandó termelői-fogyasztói bizottságok mennyiben legyenek csak „tanácsadói" funkcióval felruházva az állami apparátuson belül, avagy mennyiben legyen ezeknek rendelkezési jogkörük is. A későbbiekben, 1923-24-ben ezek a viták még tovább folytak, nem ritkán éppen azzal összefüggésben, hogy az ILP egyes vezetői maguk is megfordultak Szovjet-Oroszországban, ott új tapasztalatokkal gazdagodtak, illetve ezeket a tapasztalatokat különféle források alapján mérlegelték, így az ILP új terveket is kidolgozott a bankok államosítására, illetve társadalmi ellenőrzésére, vagy a munkanélküliség csökkentésére. Mindennek azután még egy további aspektusa is felsejlett: az államosítások összefüggése a tudománnyal, a tudományos eredmények alkalmazásával. Végül pedig felvetődött az a lehetőség is, hogy az államosítások már a szocialista típusú kormány rendelkezései nyomán születnek meg. Az ILP programja erre az esetre is szükségesnek jelezte, hogy az államosítások esetén is maximálisan biztosítsák a munkásellenőrzést az érintett üzemekben, iparágakban. A gazdasági tervezésnek igen lényeges területe volt a bevételek, az adók és bérek régiója. Az ILP erre a területre is kidolgozta a maga elképzeléseit. Braülsford és C. Allen már az ILP 1924. évi kongresszusán felvetette a megfelelő életszínvonal biztosítását. Az első felvetések nyomán azonban az ILP ene vonatkozó programja: a „Socialism in Our Time" és a „The Living Wage" azonban csak 1925-re készültek el, s ezek a programok váltak az ILP egész akkori tevékenységének gerincévé.
