Századok – 1978

FOLYÓIRATSZEMLE - Landau; Zbigniew: Az 1926 májusi államcsíny hatása a lengyel gazdaságra 809

FOLYÓIRATSZEMLE 809 Oldfield ezen a nyomvonalon külön kitér arra, hogy az ILP milyen nagy figyelmet szentelt a munkanélküliség kérdésének, s ezzel összefüggésben milyen pénzügyi reformok bevezetését tartotta szükségesnek. (International Review of Social History, 1976. 1. sz. 1-29. L) J. ZBIGNIEW LANDAU: AZ 1926 MÁJUSI ÁLLAMCSÍNY HATÁSA A LENGYEL GAZDASÁGRA Jozef Pilsudski hatalomátvételének nemcsak politikai hanem gazdasági szempontból is jelentőséget szoktak tulajdonítani. A szerző azonban úgy véli, hogy amíg Pitsudski előzetesen kidolgozott, határozott politikai nézetekkel tört a hatalomra, addig gazdaságilag szinte semmiféle elképzelése nem volt, s uralma sem hozott szinte semmiféle változást e téren. Ezt kívánja bizonyítani cikkében. A hatalomátvétel utáni kezdeti időszakban Piísudskiék ideológiáját önmagában is sok bizonytalanság jellemezte. Okát a szerző abban látja, hogy - bár az új rezsim elsősorban a tőkés-konzervatív erők érdekeit képviselte - a vezetők nem akartak lemondani a néptömegek támogatásáról sem. A társadalom két alapvető osztályának érdekei persze ellentétesek voltak. A tömegek reformokat igényeltek, az üzleti körök rettegtek a változtatástól. Pitsudski tehát nem nyüatkozott, s ezzel ideiglenesen mindkét oldalon le tudta szerelni ellenzékét. A kortársak persze nehezen értették meg az új kormány hallgatását, hiszen Lengyelország súlyos gazdasági nehézségekkel küzdött: esett a zloty árfolyama, deficites volt az állam költségvetése. Pitsudski viszont a lehető legegyszerűbb megoldást választotta gazdaságpolitikájában: folytatta a megdöntött kormány irányvonalát. (Ez meglepőnek számít akkor, amikor az államcsíny utáni miniszterek minden lehetséges eszközt megragadtak arra, hogy elődeiket bírálják.) A hivatalos gazdaságpolitikai program kiadásának késése mégis képes volt elhitetni a tömegekkel, hogy a kormány komoly vizsgálatokat folytat e téren, s nagyszabású terveken dolgozik. Az első hivatalos megnyilvánulásra csak több mint egy hónappal az államcsíny után került sor. Eugeniusz Kwiatkowski ipar- és kereskedelemügyi miniszter a sajtóban a költségvetési egyensúlyt és a zloty árfolyamának helyreállítását ígérte. Az ígéret önmagában semmiképp sem nevezhető újnak, 1918 óta valamennyi lengyel kormány programjában szerepelt. Több figyelmet érdemelnek azok az eszközök, amelyekkel a miniszter e célt akarta elérni: bírálta az üzérkedést és a spekulációt, támogatásáról biztosította a mezőgazdaságot s az exportképes iparágakat s ígérte a behozatal ellenőrzését is. Kwiatkowski négy tényezőre helyezett hangsúlyt: a termelés intenzitásának növelésére, a gazdasági tevékenység aktivizálására, a munkanélküliség s a gazdasági stagnálás leküzdésére. Ezen általánosságok között tulajdonképpen két új szempontot találunk: a kamatlábak leszállításának ígéretét és Gdynia új kikötőjének gyorsabb építését. Ez a két szempont azonban nagyonis kevés egy olyan kormány programjában, amely teljes nemzeti megújulást ígért. Nem sok újat hozott a kormány költségvetési vitája sem. Az egyes miniszterek legfeljebb jelentéktelen változtatásokat eszközöltek elődeik előzetes tervezetében. A deficitet Klarner pénzügyminiszter 10%-os általános adóemeléssel és a szeszesitalok áremelésével kívánta megszüntetni. A kormánykörökön kívül álló politikusok észre is vették, hogy a költségvetés nem kínál szinte semmi újat. így nyilatkozott a külföldi sajtó is, s végül Klarner is kénytelen volt beismerni, hogy nem akart újat alkotni. Ez máris véget vethetett volna a változások hánt táplált reményeknek. A két megnyilvánuláson túl azonban a kormány továbbra is hallgatott a gazdaságpolitikáról: lelepleződése tehát csak az értő üzleti körök előtt következett be, a tömegek még nem vettek észre belőle semmit. A bizonytalanságnak Kazimierz Bartel miniszterelnök 1926. július 19-i parlamenti expozéja vetett véget. Bartel kijelentette, hogy a kormány nem járul hozzá semmiféle doktrinér kísérletezgetéshez, újításhoz a gazdaságpolitikában. Hiába próbálta enyhíteni kijelentését azzal, hogy a munkásosztály jogait is védelmezni fogják. A gazdaságpolitika azonban még nem azonos a valóságos gazdasági fejlődéssel. Elképzelhető lett volna ugyanis, hogy a hagyományos, de eddig sok vonatkozásban sikertelen politika valóraváltása valóban új szakaszt hozott volna a lengyel gazdasági élet fejlődésében. Annyival is inkább, mert 1926