Századok – 1978
FOLYÓIRATSZEMLE - Znamenszkif; O. N.: A szovjetek létrejötte és az alkotmányozó gyűlés kérdése 803
FOLYÓIRATSZEMLE 803 MICHAEL LÖWY: ROSA LUXEMBURG VISSZAHODITASA Löwy mindenekelőtt Luxemburg aktualitását hangsúlyozza és arra figyelmeztet, hogy a legkülönbözőbb országokban milyen nagy keletje van Luxemburg művei újrakiadásának, illetve a Luxemburgról szóló munkáknak. Különösen sok ilyen munka jelenik meg Olaszországban, Lengyelországban, Franciaországban - de tért hódított Luxemburg Japánban is. Luxemburg újjászületésének beszédes mozzanata volt az a nemzetközi tanácskozás is, amelyre 1973-ban Reggio Emiliában került sor, L. Basso rendezésében, ahol ez alkalomból többszáz egyetemi oktató, marxista kutató gyűlt össze a kapitalista és a szocialista országokból. Az érdeklődést Löwy az elmúlt évtized nagy poütikai, munkásmozgalmi eseményeivel, újraértékelést kereső kísérleteivel hozta összefüggésbe, ami mind újra napirendre tűzte mint a tömeg- és általános sztrájk fegyverének használhatóságát, mindpedig a proletárdemokrácia kiszélesítését. Löwy jelezte, hogy egyesek Luxemburgot antikommunista éllel kívánják felvonultatni. írásának nagyobb részében azonban egy modern Luxemburg feldolgozást ismertet. A szerző Norman Geras Londonban 1976-ban megjelent munkáját (The Legacy of Rosa Luxemburg) tekinti a legjelentősebb Luxemburg-életrajznak, vagy értékelésnek, J. P. Nettl 1966-ban ugyancsak Londonban publikált, nagy elismerést keltett impozáns és gazdag kétkötetes Luxemburg életrajza óta. Löwy a vitakérdések kapcsán Geras munkájából két gondolatkört emel ki. Az első a tőkés rendszer automatikus összeomlásának luxemburgi tétele, illetőleg ennek a tételnek ütközése, kapcsolata egy másik ismert luxemburgi tanítással, a tömegek forradalmi felépítése szervezésével, sőt a forradalmi akciók szervezésével. Löwy megállapítja, hogy bizonyos ütközés valóban fennállt, de hozzáfűzi, hogy Geras rávilágított: ez az ütközés abszolút, mert Luxemburg is többször hangsúlyozta, hogy a tőkés rendszer mint hordja magában a „modern barbarizmusba" való visszahanyatlás tendenciáját - amivel szemben természetesen ő is mindig feltételezte, hogy a tömegek akciói változtathatnak ezen az automatikus folyamaton. Geras Luxemburgnál valóságos periódushatárként jelöli meg 1914-et, amikor a „modern barbarizmus" tétele mind sűrűbben és mind nagyobb jelentőséget nyert megfogalmazásaiban, de hangsúlyozza, hogy ennek elemei már jóval 1914 előtt is megjelentek Luxemburg írásaiban. Vagyis a tőkés rend automatikus összeomlása Luxemburgnál sohasem volt olyan abszolút következtetés, mint azt egyesek állították. Geras és Löwy is ugyancsak nagy jelentőséget tulajdonít Luxemburgnak az orosz forradalomról szóló munkáinak, mindazoknak, amelyek az 1905-ös, mind pedig, amelyek az 1917-es forradalmakhoz kapcsolódtak. Geras és Löwy ezekhez olyan szempontból közelít, hogy mint veti fel Luxemburg a proletárdemokrácia kérdéseit, a forradalom tartalmának és a forradalmi szervezetek formai kérdéseit, hogyan látta Luxemburg a forradalmaknál a speciális orosz vonásokat és a forradalmak általános, a nyugati országok számára is példaszerű vonásait. Mindezt Geras és Löwy olyan szempontból is fontosnak véli, mert a polgári demokráciák az utóbbi évtizedekben bizonyos illúziókat kelthettek e rendszerek államszervezetei, ezek „semlegessége" iránt. Luxemburg írásait ilyen vonatkozásban is modernnek tekintik a szerzők. (New Left Review, 1977. február-áprilisi sz.) ]. O. N. ZNAMENSZKIJ: A SZOVJET LÉTREJÖTTE ÉS AZ ALKOTMÁNYOZÓ GYŰLÉS KÉRDÉSE (1917 MÁRCIUS - OKTÓBER) A szovjet a proletárdemokrácia, az alkotmányozó gyűlés a burzsoá demokrácia intézményét jelentette 1917-ben Oroszországban. Küzdelmük alakulása kihatással volt a forradalom továbbfejlődésére, amely viszont végül is eldöntötte: melyik kerekedik felül. 1917 februárjában - 1905-tel ellentétben - az orosz politikai élet döntő tényezőjévé vált tömegek körében nem merült fel az alkotmányozó gyűlés követelése. Ezzel szemben a viborgi kerületben és számos üzemben február 24-25-én szovjet küldötteket választottak, az első orosz forradalom tapasztalatai alapján. A szerző nem tér ki a szovjetek kialakulásának körülményeire, nem vizsgálja, miért a kispolgári szocialista
