Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Gömbös Gyula első kormányának külpolitikája; megalakulásától Gömbös németországi útjáig 49
80 PRITZ PÂL tervezete. Ez a hangulat tükröződhetett de Vienne észrevételeinek ezen passzusára adott sértően fölényes feleletben: „ami . . .(a) .'békepaktum' kifejezést illeti, felvilágosítottam de Vienne urat, hogy ez alatt olyan javaslatot értettem, mely hivatva van a békét biztosítani". A magyar külügyminiszter nem mulasztotta el, hogy a számára adott tényszerű lehetőséget ki ne használja, amikor a francia diplomata előtt — annak állításait cáfolandó — hivatkozott expozéja befejező részére, amelyben a magyar közvéleményt nyugalomra intette, valamint annak szükségességéről beszélt, hogy „tartózkodnunk kell minden olyan lépéstől, ami a mai bonyolult helyzetet még jobban összebogozhatná". Holott Kánya nyilván jól tudta, a francia diplomatának igazából a tényszerűen pontos, ridegen logikus előadásmód mögül jól kiérezhető előzékenység hiánya, az öntudatos, a választóvonalakat — elleplezésük helyett — szenvtelen precízséggel exponáló beállítódás okozott gondot. A romló francia—magyar viszonyt az európai politika kontextusában április vége felé, május folyamán valamelyest ismét javulni kezdett. A németországi eseményekkel és magával a német külpolitikával történő egybevetés a Gömbös-kabinetet viszonylagosan előnyös színben tüntette fel. Ezenkívül az angol, német és olasz oldalról szorongatott, a négyhatalmi paktumterv elvizenyősítésén fáradozó francia külpolitika számára igen lényeges volt, hogy a Duna-medencében a feszültségek csökkenjenek. Ε célból történtek a Magyarországgal való modus vivendi létrehozására irányuló kísérletek. Másfelől a reményeiben nem csekély mértékben csalatkozó, a közelesen várt sikerek helyett inkább súlyos gondok terhein osztozkodó magyar politikusok számára kézenfekvő volt, hogy a lágyabb hangokra konciliánsan reagáljanak.52 Hitlerrel történt találkozása után Kánya azzal a benyomással hagyta el Berlint, hogy a német kancellár személye - akiről különben korábban, majd nem sokkal később ismét lesújtóan vélekedett — igen „rezonábilis", a magyar törekvésekkel egybecsengő külpolitikai programot ígér. Ezen az alapon látott munkához, tett lépéseket abban az irányban, hogy a magyar külpolitika „két oszlopa", Róma és Berlin között — az osztrák probléma miatt - ne legyen feszültség.5 3 Február 20-án számjeltáviratban utasította a bécsi követet, keressen érintkezést Pabst őrnaggyal (a Heimwehr egyik vezetője - P.P.) és tudakolja meg tőle, hogy a „Heimwehr és (a) német jobboldali szervezetek (acélsisak és nácik) összeköttetésének ügye jelenleg hogy áll." Kánya számára ugyanis a megoldás legkézenfekvőbb módjának a különböző szélsőjobboldali, fasiszta szervezetek összefogása tűnt. Természetesen egyáltalán nem a náci totalitarizmus jegyében. A napokon belül megérkező válasz azonban nem sok jóval kecsegtetett. Az őrnagy előszöris az Acélsisaknak és a Heimwehrnek a náciellenes összefogásban meglévő közös érdekét húzta alá, ilyenformán az osztrák jobboldali szervezet és a német nácik együttműködésére nem látott reális lehetőséget. Ellenben a magyar kormány esetleges közvetítő 5 2 A négyhatalmi egyezményre, illetve az angol leszerelési tervezetre Id. Ormos 190-224, DDF I 3. kötet 50. sz. de Vienne III. 26-i jelentése. A francia diplomata szerint MacDonald leszerelési, Mussolini négyhatalmi tervezete Magyarországra olyan hatást gyakorolt, mint amikor szíverősítőt adnak egy amúgy is felizgatott embernek. Κ 63. 1933-11/7-1010; Κ 58. 1933-B-30. Ottlik György V. 10-i levele Kányának, Κ 429. 16. csomó. 5. dosszié. Kozma Wodianer Andornak V. 29-én. 5 3 DDF I 2. kötet 327. sz., DDF I 3. kötet 256. sz. de Vienne II. 21-i és V. 8-i jelentése, X 10932. sz. doboz Κ 111850-55. Schoen 1932. X. 1-i jelentése.
