Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Gömbös Gyula első kormányának külpolitikája; megalakulásától Gömbös németországi útjáig 49
GÖMBÖS EI^SŐ KORMÁNYÁNAK KÜLPOLITIKÁJA 81 szerepét igen magasra becsülte. Pabst abból a logikus — bár mellékesnek bizonyuló — gondolatból indult ki, hogy a náci kancellár, szemben Papennel és a Stahlhelmmel, a magyar politikusokban nem lát vetélytársat, ezért a berlini magyar lépés „abban az irányban, hogy legalább addig, amig ő (ti. Hitler - P.P.) a Birodalomban helyzetét meg nem szilárdította, támogassa a jelenlegi rendszert (Dollfuss és a Heimwehrek) . . . nagy hatással volna".5 4 A nem sokkal később bekövetkező események megmutatták, hogy Pabst Kányánál jobban látta a fejlődés egyes összetevőit, azt is hamarabb vette észre, hogy Hitler "az akkori osztrák rendszert nem óhajtja támogatni. De egyrészt messze túlértékelte a magyar kormány lehetőségeit, másrészt pedig — a valós tendenciákkal éppen ellentétesen — úgy vélte, hogy Hitler inkább csak az adott pillanatban nem akaija Dollfusst segíteni. Kánya hajlani látszott arra, hogy megfogadja az őrnagy javaslatát. Ám először -tapogatódzásképpen - a birodalmi alkancellárhoz juttatott el magánlevelet. Berlini évei során legszívesebben a Herrenklub tagjaival, a német konzervatív jobboldal képviselőivel tartott kapcsolatot, azokkal a körökkel, amelyeket a január 30-án megalakult koalíciós kormányban Papén képviselt, és amelyek elég erőt látszottak képviselni ahhoz, hogy a nácizmus „forradalmi" törekvéseit addig a pontig engedjék érvényesülni, ameddig azok egy szélsőjobboldali, ám konzervatív alapon restaurálódó Németország megszületéséhez jelentenek hozzájárulást. Kánya írását nem ismerjük, He a Papén válaszlevelének lényegét összefoglaló magyar diplomáciai iratból — Wettstein Jánosnak, a berlini magyar követség ideiglenes ügyvivőjének március 9-i számjeltáviratából -, valamint az eddig előadottakból fontosabb pontjain a rekonstrukciót el lehet végezni. Eszerint a magyar miniszter — mintegy a német részről szorgalmazott osztrák választások szükségtelensége mellett érvelve — kifejezte meggyőződését, hogy a március 5-i német választások ere.dménye Ausztriában is erősen éreztetni fogja a hatását. Síkraszállhatott Dollfuss támogatása érdekében, valamint az osztrák kérdés rendezésére német—olasz—magyar szoros egyetértés megteremtésére tett javaslatot. Papén válaszának az a része kelthetett a magyar fővárosban a legtöbb figyelmet, amelyben azt üzente, hogy Hitler a „vele, valamint Bethlen gróffal folytatott beszélgetése alapján kijelentette, hogy Dollfuss személye ellen nincs kifogása". Ez még akkor is nagyon reményteljesen hangzott, ha ugyanakkor Papén is hozzáfűzte, hogy a választások megtartására okvetlenül szükség van. A német-olasz-magyar együttműködésre vonatkozó magyar propozíció az alkancellárnál olyan messzemenő helyeslésre talált, hogy az a magyar kormányban inkább már a kétkedés érzését ébresztette. Papén ugyanis a februári kisantant paktumra válaszképpen német-olasz—osztrák-magyar demonstrációt javasolt. Ezen elképzelés semmiképpen sem tűnt szerencsésnek, hiszen hatásában - növelvén a íisantant lépés jelentőségét - éppen nem az adott célkitűzést szolgálta volna. A kétkedést pillanatnyilag enyhítette Papennek az a - nem sokkal később lelepleződött - valótlan íllítása, hogy Neurath, aki — úgymond, Kánya levelét olvasta — „csatlakozik ehhez a ;ondolatmenethez".s 5 54 K 64. 1933-20-119. Kánya számjeltávirata Nelkynek Bécsbe II. 20-án, Κ 64. 933-20-132. Nelky válasza II. 24-én. 's Hitler osztrák politikájára: Ormos 187-189; Κ 64. 1933-20-132. Kánya II. 28-i utasítása Vettstein részére, Κ 64. 1933-20-148. Wettstein III. 9-i számjeltávirata. Papennak a négyes fellépésre onatkozó javaslatát Budapest Róma tudomására hozta. Utóbbi negatív álláspontjára: Κ 64. 933-20-208. Hory számjeltávirata Kányának ÍV. 7-én. Papén lelepleződésére: Κ 64. 1933-20-170. s 235. Wettstein III. 18-i, valamint V. 5-i jelentése. 6 Századok 1978/1
