Századok – 1978

FOLYÓIRATSZEMLE - Ördögh Piroska: A szakszervezetek antifasiszta tevékenysége a Gömbös-kormány idején (Ism.: Pintér István) 786

787 TÖRTÉNETI IRODALOM haladva, minden e kérdéssel kapcsolatos 1934-es-l935-ös akciót megvizsgálva igyekezett a szakszervezetekben az antifasiszta akcióegységért, egyben a szakszervezetek legalitásának megmaradásáért folyó küzdelmet bemutatni. Különösen nagy aprólékossággal - néha talán túldokumentálva is — vázolja fel azokat az eró'feszítéseket, amelyeket a KMP a „Be a szakszervezetekbe" jelszó kiadásával és az ESZE politikájának fokozatos átformálásával, egységfrontos akcióval kívánt elérni a szociáldemokrata munkások és nem utolsósorban funkcionáriusok megnyerésére. Úgy vélték, hogy ez azután elvezetne a két párt egymásra találásához, mindkét részró'l, a korábban elkövetett súlyos hibák kiküszöböléséhez és a közös antifasiszta harc megvívásához. Az erró'l a korról szóló történeti irodalmunkban szinte egyedülállóan gazdag - főleg a Kommunista Internacionálé magyar szekciójához küldött jelentések és az ezekben foglaltakat alátámasztó szakszervezeti - anyagok alapján mutatja be a KMP-nek a szakszervezetekben az egységfronttal kapcsolatban kifejtett tevékenységét, nem hallgatva el az újból és újból felszínre törő szektás jelenségeket sem. Ugyancsak gondosan, bár korántsem a KMP-hez hasonló alapossággal és körültekintéssel elemzi az MSzDP, a Szaktanács és általában a szakszervezetek vezetőinek politikáját. Ördögh Piroska e rendkívül fontos kérdésben arra a következtetésre jutott, hogy az MSzDP a fasizmussal szemben defenzív politikát folytatott és elutasított a KMP-vel mindenféle akcióegységet. Álláspontja alapjában véve helyes, mégis kifogásolható, hogy nem vizsgálta, nem elemezte eléggé azokat a kísérleteket, amelyek már ebben az időben is - éppen a német és osztrák, részben a francia példa nyomán — jelentkeztek. Nem vizsgálta eléggé azokat a kiútkereső törekvéseket, amelyek részben a hitleri fasizmus, a nemzetközi szociáldemokrata és szakszervezeti mozgalom hatására, részben Gömbös politikája és a magyar szervezett dolgozók politikaüag aktív részének nyomására az MSzDP-ben, a Szaktanácsban, eddig jórészt egységesnek vélt, Peyer Károlyra hallgató felső vezetésében bekövetkeztek. Ezek, a szélesebb értelemben vett felső vezetés egységén keletkezett „hajszálrepedések" egyre tágulva, sajnos esetenként össze is záródva tették lehetővé, illetve időnként lehetetlenné a KMP egység-, és népfrontos törekvéseinek a szociáldemokrata mozgalomban való megerősödését, majd tartós jelenlétét. Ha talán a szerző e kérdés vizsgálatánál ugyanolyan gondossággal törekedett volna a szociáldemokrata anyagok felkutatására, mint a KMP esetében és alkalmanként jobban élt volna a forráskritika módszerével, ezek a kérdések is jobban felszínre bukkantak volna. Persze itt mindjárt azt is le kell szögezni, hogy csak hosszabb távon, a 30-as évek második felének alapos vizsgálata nyomán derül ki, hogy a szerző által tárgyalt időszakban a szociáldemokraták kiútkereső, a fasizmus ellen defenzív taktikára berendezkedő politikája akarva-akaratlanul is nagy lehetőségeket biztosított a magyarországi realitásokhoz alkalmazkodó akcióegység- és népfrontpolitika számára. Egy másik alapvető kérdés: a KMP akcióegység-politikája, amelyben nem tudom teljesen elfogadni a szerző érvelését és alapvető megállapítását. Helyes Ördögh Piroskának az a szándéka, hogy nyomon követi a Komintern és a KMP egységfrontos törekvéseit és ennek a magyar szakszervezeti mozgalomban való gyakorlati alkalmazására tett erőfeszítéseket, s közben mintegy ellenpólusként bemutatja a jobboldali szakszervezeti vezetésnek hol durva, hol alattomos elutasító magatartását. Ε kérdés vizsgálata során azonban a szerzőnek mindenképpen fel kellett volna vetni azt a problémát, hogy magyar vonatkozásban alkalmazható-e az akcióegységnek az a formája, ami a nemzetközi tapasztalatokra épült, és amit a KMP az ESZE-n keresztül Magyarországon is meg akart valósítani. Lehetséges-e egy legális és ülegáüs párt között akárcsak titkos, nem is beszélve nyilvánosságra hozott megállapodás, anélkül, hogy az ne veszélyeztesse a törvényesen elismert párt legalitását? A nemzetközi tapasztalatok is azt igazolják, hogy Uyen a legritkább esetben jön létre. Természetesen ez Magyarországon sem valósulhatott meg. A magyar kommunista mozgalom nagyszerűsége éppen abban van, hogy 1934 őszétől fokozatosan felismeri a két párt közötti akcióegység erőltetésének helytelenségét és a mozgalomban aktívan résztvevő kommunisták egymással, a KMP felső vezetésével is vitázva lépésről-lépésre számolják fel az akcióegység hibás taktikáját és alakítják ki a kommunisták és szociáldemokraták együttműködésének politikáját, amely elvezet a háború alatt egyidőben a nem hivatalos, majd mindkét párt illegalitása idején hivatalos, írásba foglalt akcióegység megállapodáshoz. Úgy vélem, a szerző e probléma felvetésével az egységfront-kérdésben mindkét részről megnyilvánuló - korántsem azonos értékű - hibás felfogás és e téren elsősorban kommunista oldalról történt állandó korrigálás bemuta» tásával még plasztikusabban, valósághűbben érzékeltethette volna a szakszervezetekben rendkívül nehéz és bonyolult körülmények között folyó antifasiszta harcot.