Századok – 1978

TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Gömbös Gyula első kormányának külpolitikája; megalakulásától Gömbös németországi útjáig 49

72 PRITZ PÂL inkább emelkedő tendenciát mutattak - 11,3 , 15,7 és 19,3% —, miközben az 1930. évi 94 124 pengős árbevétel majd a felére, 50 661 pengőre zsugorodott össze. A szorongató gondokat közelebbről olyan tények érzékeltetik, mint például az, hogy 1932-ben egyetlen darab szarvasmarhát, sertést sem sikerült exportálni; a német partner is követte azt a — különben a gazdasági válság éveiben általános — gyakorlatot, hogy a nagy kinnal-keservvel kiharcolt beviteli kontingensek tényleges felhasználását a legkülönbözőbb módokon hol részben, hol teljesen lehetetlenné tette. Az állatkivitelt klasszikusan a különböző állategészségügyi rendszabályok bénították. A tartományok önkormányzata, a különböző rendeletek útvesztője mind megannyi újabb gátat állított az értékesítés elé. Németország is kötött egyes dunai agrár államokkal — köztük Magyarországgal - preferenciális szerződést. Azonban ez még 1932 végén sem lépett életbe; ugyanez év novemberében még mindig távol voltak a - legalábbis magyar szempontból égetően fontos - gabonavásárlási szerződés megkötésétől. Az elzárkózás következtében — a sajtóban is plasztikusan tükröződő — általánosan rossz hangulat alakult ki a volt szövetségessel szemben. A lehangoltság éppen az eredetileg leginkább németbarát konzervatív és agrár köröket kerítette a hatalmába. Amikor a gazdasági élet mind nyomasztóbb krízise, a költségvetési egyensúly krónikus hiánya és a nyomában ólálkodó inflációs veszély — összes politikai következményével együtt — a kormány helyzetét oly nehézzé tette, akkor ennek a ténynek a közvetlen gazdasági és gazdaságpolitikai jelentőségén túl nem csekély külpolitikai kihatásával is számot kellett vetni. A túlnyomó hányadában alapjában németbarát beállítottságú magyar uralkodó osztályok viszonylagos egysége került veszélybe, felerősödőben voltak azok a — korábban is meg-megmutatkozó — törekvések, amelyek a formálisan el nem kötelezett, ugyanakkor karakterisztikusan olasz irányvonalú és a német orientáció kibontakozásának esélyeire váró magyar külpolitika útjait más irányokba kívánták terelni. Gömbös taktikai rugalmassága egy bizonyos pontig ugyan nem zárta ki a különböző irányokba történő valóságos és látszólagos kísérletezéseket, de koncepcionális meggyőződéséből fakadóan nem engedhette meg a dolgokat odáig fejlődni, hogy jelentékeny iránymódosításra sor kerülhessen. Felfogását erősítette az a meggyőződése, hogy legfőbb célkitűzésének — a revíziónak — a megvalósulása közeledni látszott, márpedig mindenfajta másfelé fordulást e céltól való távolodásnak gondolt. Az európai rend várható megcsúszására valló jelek sokaságából legtöbb várakozással a németországi eseményekre figyelhetett. Az ottani jobboldal előretörését azok a személyek reprezentálták, akik számára a legszimpatikusabbak voltak, akiket magához leginkább közelállónak érzett, és akikkel addigi pályafutása során kapcsolatokat épített ki. A nácikkal a húszas évek elején Scheubner-Richteren keresztül jutott nexusba, amely ugyan rövid életű lehetett, de Hitler kancellárrá történő kinevezésekor alapot adott a közös múltra való hivatkozáshoz. A hadügyminiszteri évek során már beosztása révén fonta a szálakat a vezető német katonai körökhöz, amelyek számára nemcsak azért voltak előnyösek, mert komoly hatalmat jelentettek, hanem koncepcionális okokból is: a felső német katonai vezetőség sem tartotta kecsegtetőnek a franciákkal való megegyezést, ellenben — szemben a politikai és diplomáciai körökkel — a nemet—olasz szövetkezés híveinek vallották magukat. Elképzeléseikben pedig nem feledkeztek meg a Magyarországgal való együttműködésről sem.4

1 4 ' ADAP C. 1/1. kötet 14. sz. Neurath Hassellnak 1933. II. 7-én; Tilkovszky 369-378 Berend-Ránki 87, Gunst 103, Berend-Ránki 87 és 64; X 10933. sz. doboz Ε 673107-11. Schoer