Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Gömbös Gyula első kormányának külpolitikája; megalakulásától Gömbös németországi útjáig 49
GÖMBÖS EI^SŐ KORMÁNYÁNAK KÜLPOLITIKÁJA 73 Amint rögtön kapcsolatot keresett Gömbös a náci kancellárral, két hónappal hamarabb ugyanúgy iparkodott hasznot húzni Schleicher kormányfői kinevezéséből. A december 6-i levél és a február 2-i üzenet tartalmában és hangvételében is rokon. Mindkettő hivatkozik a közös múltra és ezen a bázison panaszkodik a német gazdaságpolitikára, illetve kér változtatást. Ám a Hitlerhez intézett sorok több mint megelégedettségéről, egyenest lelkendezéséről vallanak — „újból és újból sok szerencsét kívánok neki" -, valamint új momentum annak a méltatása, hogy az új kormányfő „törvényes úton lett a hatalom birtokosa" és e tény „garanciát nyújt számára eszméink reálpolitikai megvalósítására". Gömbös azért térhetett ki e körülményre, mert nyilván ő is jól tudta, hogy milyen nagy kockázatot jelentett volna a nácik számára a hatalom erőszakos megragadásának a megkísérlése. De párhuzamot láthatott a január 30-i esemény és a saját -szintén kompromisszumok árán történt — uralomra jutása között is. Hitler sikerének a megjövendölése abból a feltevéséből táplálkozhatott, hogy a vállalt kompromisszumok koloncától idővel meg lehet szabadulni.42 A kancellár február 7-én fogadta Kánya Kálmánt, és úgy mutatkozott be, mint akinek „külpolitikai téren egyik fő célja az olasz-német barátság szilárd megalapozása és bensőségessé tétele. Erre mindenkor a legnagyobb súlyt fogja helyezni, s ezzel kapcsolatosan biztosan hiszi, hogy a magyar—német viszony egyre barátságosabban és bensőségesebben fog alakulni." Nehéz eldönteni, hogy a náci vezér, akinek megnyilatkozásaiban a hihetetlen otrombaságok a nagyonis óvatos furfanggal a kiismerhetetlenségig keveredtek, vajon tudatosan a magyar diplomata fülének jól hangzó gondolatot akart rögzíteni csupán, vagy esetleg ezen keresztül is - sőt talán ettől teljesen függetlenül -szubjektíve őszinte elképzelése jutott kifejeződésre. A nem is oly sokára bekövetkező események tükrében mindenesetre bizonyos, hogy miközben Hitler barátságról beszélt, nemigen gondolhatott az egyenrangú felek közötti „méltányos" megegyzésre, legfeljebb a barátságos módon végbemenő — akkor még irreális - alárendelődés perspektíváját tarthatta szem előtt. Véleményünk szerint Hitler tudatosan állította be úgy külpolitikai programját, hogy az a magyar nagypolitikai koncepcióval való egybeesés látszatát keltse. Ez önmagában is lelkesítőleg hathatott Budapesten és indíttatva érezhették magukat arra, hogy a német-olasz közeledésre - közvetett módon, az osztrák kérdés eliminálásával -befolyást gyakoroljanak. 1932. XI. 26-i összeállítása a magyar helyzetről, illetve a magyar-német viszonytól; Κ 429. 3. csomó 1 dosszié. Kozma 1929. XI. 12-i feljegyzése a német követtel folytatott beszélgetéséről; Wilhelmstrasse I. sz. Scheubner-Richter alakjára ld. Franz-Willing 132-133. Scheubner-Richterről - aki az 1923-as náci puccskísérletben vesztette életét - Hitler egy alkalommal így nyilatkozott: „Mindnyájan pótolhatóak - ti. akik ekkor elestek — P.P. - csak egy nem: Scheubner-Richter." Uo. 133. A német katonai vezetők szövetségpolitikai elképzeléseiről: HIL Vkf 2. 1930. szn. gyűjtő, Ruszkay Jenő 1929. II. 15-i feljegyzése, uo. dátum és aláírás nélküli összeállítás a német-szovjet-olasz-magyar katonai kapcsolatok kérdéséhez, uo. 1930. 122326/eln. Stojakovics Döme berlini magyar katonai attasé 1930. IX. 5-i jelentése, uo. 1933. 118242/eln. ugyanő 1933. II. 3-i jelentése. 42 K 63. 1932-21/7-2818. Gömbös 1932. XII. 6-i levele Schleichernek. Magyarország 1. sz. Gömbös 1933. II. 1-i levele Khuen-Hédervárynak. A levél alapján készítette el Khuen - már említett -II. 2-i utasítását. A német külügyi iratok között található „üzenet" (ld. Wilhelmstrasse 1. sz.) pedig nem más, mint a Kánya által készített - immáron harmadik - változat.
