Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Gömbös Gyula első kormányának külpolitikája; megalakulásától Gömbös németországi útjáig 49
64 PRITZ PÂL November 20-án tehát két céltól vezettetve megjelent Budapesten. Az utazásnak a nyilvánosság számára hangoztatott célját illetően eredményt értek el, amennyiben elvi megegyezés jött létre a megkötendő szerződésre. Ennek nyomán a két delegáció a következő három hét alatt a részletkérdéseket tisztázta. December 10-én sor került a parafálásra, majd 17-én az aláírásra. Az 1933. január 1-i hatállyal életbe lépő szerződést az osztrák Nemzeti Tanács már december 22-én elfogadta. Magyar résziől azonban csak ideiglenes jelleggel léptették életbe, mert a magyar törvényhozás a ratifikálás munkájával lassabban végzett. Másik célját azonban Dollfuss közel sem érte el. Római tárgyalásairól Gömbös spontánul csupán azt ismételte el, amit már üzenetében is elmondott. Amikor Dollfuss egyenest megkérdezte, szóba hozta-e Mussolini előtt a dél-tiroli kérdést, akkor Gömbös úgy válaszolt, hogy nem tartotta magát illetékesnek a kérdés érintésére, ennek tisztázása a kancellárnak lesz feladata. A magyar miniszterelnök begombolkozása és nyers felelete bizonyára erősen elkedvetlenítette az osztrák kancellárt. Hiszen gazdasági előzékenységüket a politikai •segítség reménye motiválta. Mussolini Olaszországát az osztrák közvélemény természetesen különféleképpen ítélte meg, de az Olaszországhoz tartozó Dél-Tirolban élő német nemzetiségűek kedvezőtlen bánásmódjára egységesen érzékenyen reagált. A Rómához való közeledést elkerülhetetlennek látó kormányzat számára ezért fontos volt, hogy a dél-tiroli kisebbség helyzete javuljon. Kézenfekvő volt számára, hogy magyar közvetítést kérjen ez ügyben. Ám Gömbös — aki nagyon jól tudta, hogy a kisebbségi ügyek mindkét fél részéről mily érzékeny pontokat érintenek - bölcsebbnek találta, ha a közvetítés hálátlan feladatára nem vállakozik. A jószerével a fél osztrák kabinettel folytatott november 20-i tárgyalások megerősítették Gömbös addigi felfogását. Eszerint a szomszédos országban „olyan politikai bizonytalanság uralkodik, amelyre építeni nagyon veszedelmes". Tapasztalhatta, hogy nézeteltérés van az agrárius érdekeket mereven védelmező kancellár és az ipari körök érdekeire érzékeny kereskedelmi minisztere, Jakoncing között. Mégis a két politikus nézetkülönbsége csekélyebb volt, mint az a differencia, amely mindkettőjüket a nagynémet és demokratikus beállítottságú Winkler alkancellártól elválasztotta. Gömbös tárgyalási módjára jellemző, hogy „nem állhatta meg", hogy Dollfussnak meg ne mondja: „politikája Ausztriára nézve katasztrofális következményekkel járhat, mert feláldozza teljesen az osztrák ipart". Minden elégedetlensége ellenére Gömbös arra a következtetésre jutott, hogy Ausztria vezetői kezdik megérteni, „egy önálló új politikát kell hirdetniök és hogy nem lehet céljuk Németország provinciájává lealacsonyodni. Ezt a tendenciát minden megbeszélésemnél alátámasztom." (Kiemelés — P.P.) Ezen összefoglalás nemcsak az osztrák politika megvilágítása szempontjából lényeges, de jól mutatja Gömbös külpolitikai koncepciója stratégiai és taktikai elemeinek egymáshoz való viszonyát. Gömbösnek is régi meggyőződése, hogy az Anschluss elkerülhetetlenül bekövetkezik. Ε meggyőződése azonban nem vetett gátat annak, hogy az osztrák különállás erősítése irányába hasson, mert egyáltalán nem tartotta lényegtelennek, hogy az egyesülés mikor és milyen feltételek között jön létre.31 31 Κ 63. 1933-20-207. Ambrózy politikai összefoglalója az 1932. évről, Κ 428. 840. csomó XII. 10-i MTI jelentése Bécsből, Κ 69. osztrák dosszié Vegyes I. 1-5. II. rész 1932. XII. 13-i összeállítás a parafált osztrák-magyar kereskedelmi szerződés főbb eredményeiről, Κ 69. osztrák dosszié 1932. I-b. 50293. az ideiglenes külügyminiszter (Gömbös - P.P.) bejelentése a Képviselőháznak a megkötött kereskedelmi szerződésről; Κ 64. 1932-20-633., Gömbös feljegyzése a Dollfuss-szal folytatott XI. 20-i tárgyalásáról; Pritz.
