Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: Rómaiak és vlachok Nyesztornál és Anonymusnál 623
630 KRISTŐ GYULA után a rómaiak a korábbi birtoklás jogán visszatértek Pannóniába, s újból csak Árpád vitézei űzték ki ó'ket. Árpádnak is megadja tehát azt, ami Attilának megadatott: megszabadítani az országot a rómaiak fennhatóságától. A másik vonatkozás egy negatívum. Ismeretes, hogy a 9. századi Dunántúl egy része laza kötelékkel a karoling-frank államhoz tartozott. Történelmi tény, hogy a 10. század elején a magyaroknak a pozsonyi csatában fegyverrel kellett biztosítaniok pannóniai uralmukat a keleti frankok (bajorok) ellenében. Anonymus mit sem tud erről: nem ismeri sem a frank birodalmat, sem az ómorva államiságot, nincs ismerete a pozsonyi csatáról sem.2 3 Gestájában az 5-9/10. századi rómaiakról adott jellemzésének egy vonása sem utal arra, hogy e rómaiak megformálásában a Nagy Károly-féle frankok lebegtek volna a szeme előtt. Anonymus Romani népe nem jelentheti tehát a frankokat, s e rómaiak Attila utáni pannóniai uralma az 5-9/10. században nem lehet a 9. századi dunántúli frank uralom emléke sem. A harmadik vonatkozást megint csak Anonymus munkája adja. A névtelen jegyző szerint a Veszprémet védő rómaiak veszteségeiket látva futásnak eredtek, s életüket mentve a németek (Theotonicorum) földjére siettek. A magyarok egészen a németek (Theotonicorum) határáig üldözték őket. Egy nap pedig, amikor a magyarok és a rómaiak a határon voltak, a rómaiak lappangva átúszták azt a folyót, amely Pannónia és a németek (Theotonicorum) határán van (An. 94., 97-98). Anonymus eme tudósításából — a valóságértéktől függetlenül - annyi bizonyos, hogy a rómaiak életük mentése érdekében a német cl, földjére igyekeztek. A rómaiak tehát német földön biztonságot remélhettek. Ez a körülmény a németek és rómaiak szoros kapcsolatára enged következtetni. (Nem tudhatni, Koroljuk hogyan jutott arra a következtetésre, hogy e passzusban a „rómaiak túlságosan világosan szembe vannak állítva a német-teutonokkal ahhoz, hogy bennük romanogermánokat, a német birodalom alattvalóit lássuk".24 ) Ezen a ponton lehetetlen nem gondolni a_»a, hogy Anonymus korában létezett egy európai nagyhatalom, amely név szerint római birodalom volt, alattvalóinak zöme azonban a német (teuton) etnikumhoz tartozott. Vajon lehet-e, hogy a névtelen jegyző által életre keltett 5—9/10. századi pannóniai ,.antik" rómaiak a magyar honfoglaláskor saját birodalmukba siettek haza, a németek lakta római császárságba, amely lényegét tekintve 962-től realitás volt, még ha a Heiliges Römisches Reich Deutscher Nation kifejezés csak a 15. századból származik is? És vajon miért éppen Veszprém várát védték Anonymus rómaijai, azt a Veszprémet, amely annyi, valóban római alapokra épült dunántúli várossal (Óbudával, Péccsel, Győrrel, Sopronnal, Szombathellyel) szemben nem volt római város? Mint már fentebb idéztük, Anonymus a Pannóniát a rómaiak legelőjének nevező Passuis kapcsán megjegyzi: „Et iure terra Pannonié pascua Romanorum esse dicebatur, nam et modo Romani pascuntur de bonis Hungarie" (An. 46.), vagyis magyar fordításban: „És joggal mondhatták Pannónia földjéről, hogy az a rómaiak legelője, hiszen éppen most is rómaiak legelnek Magyarország javaiból". Minden kétségen felül áll, hogy a névtelen jegyző eme megjegyzése saját korára, a 13. század elejére utal. V. D. Koroljuk az egyetlen, aki ezt másként értelmezi: „I zemlju Pannonyiji po pravu nazivajut pasztbiscsemrimljan, ibo do szih por (t. je. do prihoda vengrov - V. K.) rimljanye polzujutszja bogatsztvami 23 Györffy György: Honfoglalás előtti népek, 411-414. 34 V. D. Koroljuk: Szlavjanye, vlahi, 154.
