Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Gömbös Gyula első kormányának külpolitikája; megalakulásától Gömbös németországi útjáig 49
58 PRITZ PÂL mozgalom támogatására első sorban Olaszország van hivatva és hogy ezen mozgalommal párhuzamosan a makedón mozgalmat is istápolni kell, anélkül, hogy eleve megállapítanók, hogy a makedón mozgalom árnyalatai közül melyiket protezsáljuk. Megelégszünk azzal, hogy magát a makedón mozgalmat, függetlenül annak politikai végcéljaitól felkaroljuk, mely akció szintén Olaszország hatáskörébe tartozik, míg mi itt is csak az asszisztens szerepét vállaljuk." (Kiemelések - P.P.) A külügyminisztériumi feljegyzés a szoros olasz—magyar együttműködés keretében javasolta, hogy „a két vezérkar az adott eshetőségeket már most egymással beszélje meg és konklúzióra jusson". A propozíciót Gömbös nem fogadta el, „mivel nézete szerint úgy az olasz kormány, mint a magyar vezérkar túl sötétnek nézi a jugoszláv helyzetet és korai — nézete szerint —, hogy a vezérkarok most erről beszéljenek".1 9 Az osztrák kérdésben jóval nagyobb egyetértésre jutottak. A tárgyalás érdemi részét Gömbös azzal indította, hogy kifejtette: a gazdasági és politikai vonalvezetésnek azonosnak kell lennie. Ezt feltehetőleg azért tartotta fontosnak hangsúlyozni, mert a korabeli német-magyar kapcsolatokat — a magyar mezőgazdasági export tetemes kárára - éppen a két szféra szétszakítottsága jellemezte. Gömbös ezzel már előre jelezte, hogy Rómától nem csupán politikai gesztusokat, hanem azokat erőteljesen megalapozó gazdasági kooperációt vár. Miután álláspontját a Palazzo Venezia ura egyetértéssel fogadta, Gömbös megállapította, hogy „Magyarországnak Bécs-Róma vonalában kell elsősorban haladnia és hogy ebből a szempontból kell a jövőben nemcsak a politikai, hanem - húzta alá ismét nyomatékkal - a gazdasági kérdéseket is első sorban taglalnia". Gömböst a Dollfuss-szal történt november 7-i eszmecseréje egyfelől, a tisztviselői révén a vámunió kérdésének taktikai kezelése mellett felhozott érvek másfelől meggyőzhették arról, hogy pillanatnyilag leghelyesebb, ha Rómában maga is a dollfussi formula elfogadása mellett érvel. (Ez azonban — véleményünk szerint - nem jelenti azt, hogy az azonos formula mögött két azonos felfogás húzódott volna meg. Az osztrák kancellár feltehetőleg taktikai megfontolásokból foglalt ekképpen állást, míg Gömbös változatlanul a vámuniót szükséges és elérendő célnak tartotta, ellenben a számbavett nehézségek késztethették a jelzett irányba.) „Az volt a benyomásom, hogy úgy a jelenlévő Suvich államtitkár mint Mussolini úr. . . végkövetkeztetésképpen belátták, hogy a vámunió azonnali kijelentése politikailag túlságosan erős éllel bír és így ők is javaslatomat, amely Dollfusséval azonos, elfogadják. " (Kiemelés - P.P.) Mussolini tehát Bécs és Budapest ellenállásának láttán visszavonul. De megállapodnak abban, hogy a három ország 1 — 1 küldöttet delegál egy közös bizottságba, amelynek feladata lesz a vámunió kérdésének a megtárgyalása. A konverzáció eredményeit olasz részről összefoglaló feljegyzésbe ennek kapcsán egy olyan pont került, amely kimondta, hogy „a vámunió megtörténte után a három kormány egymással a vámuniónak megfelelő politikai szerződést fog kötni". Gömbös viszont summázatában erről a megállapodásról nem tett említést. A diszkrepancia iránt érdeklődő Apor Gábornak pedig kurtán azt felelte, hogy „ez helyes, ez kimaradt az ő feljegyzéséből". Nyilvánvalóan a politikai szerződés gondolata - mint néhány nappal korábban a konzultatív paktumra vonatkozó elképzelés — olasz részről merült fel. "K 64. 1932-23-621. „d" jelű melléklet; uo. „a" jelű melléklet; uo. Pro domo.
