Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Gömbös Gyula első kormányának külpolitikája; megalakulásától Gömbös németországi útjáig 49
GÖMBÖS ELSŐ KORMÁNYÁNAK KÜLPOLITIKÁJA 57 benyomást nyerte, hogy az olasz diplomáciai kar vezetői nem ismerték Bethlen és Mussolini 1927 áprilisi, levélváltás formájában született titkos megegyezését, amely kimondta, „hogy azokról a kérdésekről, melyek a köztük fennálló szívélyes viszonyt bármilyen formában befolyásolhatnák, a jövőben tanácskozásokat folytatnak egymással". Miután azonban Arlotta (a budapesti olasz követ) „felvilágosította őket", a kabinetfőnök úgy nyilatkozott Horynak, hogy egy újabb accord létesítése nem szükséges „és csak azt ismételte meg, hogy Mussolini (a) római megbeszéléseknek konkluzív karaktert kíván kölcsönözni"16 (Kiemelés - P.P.). Az olasz diplomaták feledékenysége miatt helytelen lenne ana gondolni, mintha az 1927-es megállapodások ezen része egyáltalán nem ment volna át a gyakorlatba. Valójában a két ország között időről időre történt konzultáció. Az azonban nem lehet kétséges, hogy magának a megegyezésnek a tényét nem tartották evidenciában. Vajon — a kérdés előtörténetének rekonstruálása nyomán — valóban megváltozott az olasz felfogás? Aligha hihetjük. Először is tekintetbe kell venni, hogy az 1927-es megállapodás nem meríti ki a konzultatív paktum fogalmát. Márpedig Mussolini - a jelek szerint — most ilyen megállapodás megkötését vette tervbe. Szándéka mellett a továbbiakban is kitartott. Néhány hónappal később az olasz diplomácia ismét erőfeszítést tesz az elfogadtatására,1 7 és végül — 1934 márciusában — keresztül is viszi azt. Mindezek mellett az olasz elképzelés szívósságára mutat a konkluzív jelleghez való változatlan ragaszkodásuk. Azt aligha hihetjük, hogy a hármas vámunió kérdésében — kiváltképp az osztrák állásfoglalás ismeretében — gondoltak volna határozott körvonalú megállapodásra. Ezért Aloisi látszólag visszavonulásra valló közlése mögül is azt az olasz szándékot véljük elősejleni, amely arra irányult, hogy a találkozón valamiféle átfogó politikai megállapodás jöjjön létre. Gömbös római útja fényes külsőségek közepette zajlott le. Kezdődött azzal, hogy a miniszterelnököt — kívánságára — nagy tömeg búcsúztatta a Déli-pályaudvarról. Folytatódott azzal, hogy az olasz határtól Mussolini szalonkocsiján utazott tovább, majd — megkülönböztető gesztusként — fogadására Mussolini megjelent a római pályaudvaron.' 8 A tárgyalások középpontjába a szorosabb olasz-osztrák-magyar kapcsolatok kialakításának kérdéskomplexuma került. A jugoszláv probléma taglalása viszont — legalábbis Mussolini eredeti elképzeléseihez képest — kisebb hangsúlyt kapott. Mussolini hozta szóba, kiemelvén, hogy „eleinte szkeptikus volt a horvát önálló nemzeti mozgalommal szemben, most azonban azon a nézeten van, hogy ez a mozgalom komoly, azt támogatni kell és, hogy Pavelic a megfelelő ember a mozgalom vezetésére". Minthogy Gömböshöz intézett üzenetében a Duce eleve jelezte, hogy a Jugoszláviával szemben követendő politika összehangolását is meg kívánja beszélni, a Külügyminisztérium erről a kérdésről is beszélgetéstervezetet készített. Gömbös ezt viszont nem mondta el, hanem csupán „alátámasztotta" tárgyalópartnere felfogását, „megemlítvén azt, hogy ezen '6 Iratok IV. 28. sz.; Κ 64. 1932-23-604. Hory XI. 5-i számjeltávirata. 17 Kánya Kálmán márciusi római útja előtt a francia követnek arról beszélt, hogy ha kisantant és francia oldalról a magyar külpolitika nem kap jobb diszpozíciókat, akkor a kormány nem lesz képes a belülről és kívülről — sejtetni engedte, hogy Rómából - jövő nyomásnak ellenállni, s akkor „az olasz-magyar szövetségi szerződés aláírása elkerülhetetlenné válhat". DDF I 2. kötet 395. sz. 1 "Antal 136; X 10926. sz. doboz Κ 125913-917. Hassell római német nagykövet XI. 16-i jelentése. Κ 428. 839. csomó. A Temps XI. 11-i jelentése.
