Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Gömbös Gyula első kormányának külpolitikája; megalakulásától Gömbös németországi útjáig 49
56 PRITZ PÂL A Külügyminisztérium az eddigiekben kialakított magyar álláspontot követte. A miniszterelnöknek kifejtették, hogy a vámunió „gazdaságilag csak fokozatosan érhető el, keresztülvitele és kezelése technikailag szinte kivihetetlen nehézségekbe ütközik. Politikailag ugyanakkorák a nehézségek. Magyarország a kölcsön felvételekor, épp úgy mint Ausztria, kötelezettséget vállalt arra, hogy önállóságát megtartja. Tehát az Anschlusst tiltó hágai ítélet* épp úgy köti Ausztriát, mint Magyarországot. Annak az ítéletnek a jelen esetben való kedvező interpretációja Franciaországtól függ. Ez pedig Róma és Párizs közötti tárgyalás anyaga. Ebbe mi — Bethlen gróf saját szavai szerint -nem fogunk belefolyni, sőt nem vagyunk hajlandók Párizsban szóba is hozni... Mindezek dacára az olasz kormány előtt teljes odaadással fel kell karolnunk ezt az eszmét . . . (tudniillik a vámunió gondolatát — P.P.) Ugyanis a mi értékünk ezen kombináció által az olaszok szemében megnövekedik, ezáltal elesik számunkra egy olasz-jugoszláv vámunió mindig fenyegető lehetősége, végül pedig módunkban van a vámuniós cél érdekében a semmeringi egyezmény fejlesztését követelni és így (az) olasz-magyar gazdasági forgalmat növelni. 3 (Kiemelések - P.P.) Október végére kiérlelődött az olasz elképzelések másik pontja is. Aloisi báró, az olasz Külügyminisztérium kabinetfőnöke október 29-én magához kérette a magyar követet. Közölte vele, hogy a tárgyalásoknak Tconkluzív' jelleget kívánnak kölcsönözni, elsősorban a vámuniós tervet illetően. „Egyúttal politikai megállapodás létesítésére is gondolnak, amelybe esetleg Ausztria is bekapcsolódnék. Ennek pacte consultatif jellege volna. Instrumentum Gömbös római látogatása alkalmával kerülne aláírásra.'"4 (Kiemelések - P.P.) A magyar Külügyminisztériumban nem talált helyeslésre az olasz javaslat. A válság mélypontján, tudatában annak, hogy az olaszoktól valóban hatékony gazdasági segítséget nem kaphatnak (Mussolini a még 1928-ban megígért nagyösszegű kölcsönt sem volt képes folyósítani); ugyanakkor számítván a nemzetközi helyzet gyökeres átalakulására, Budapest — éppen a tét nagysága miatt — a túlságos elkötelezettség elkerülésére, a szabad kéz politikájának megőrzésére törekedett. A Rómával való számos pontú érdekazonosság okán a magyar—olasz kapcsolatoknak az eddigieknél határozottabb karaktert kívántak adni, de egy konzultatív paktum megkötéséig nem kívántak elmenni. Ezért Horyt olyan utasítással látták el, amely — a látogatásáról szóló olasz és magyar sajtó egybehangolására tett javaslaton keresztül — a negatív magyar választ közölte. A rejtett utalás hatásossága végett a követ még feladatul kapta, hogy „nem egyenes kijelentéssel, hanem egy mellékmondatban" értesse meg a Palazzo Chigiben: „bármilyen instrumentum aláírására sor nem kerülhet, mivel a miniszterelnök/nek/ az/t/ előzőleg teljes szövegében jóváhagyás végett be kell kormányzó úrnak mutatnia."15 Hory az utasítás első felét végrehajtotta, a másodikat azonban nem. Az olasz Külügyminisztériumban folytatott beszélgetéseiből „és egyes elszólásokból" ugyanis azt a *A hágai Állandó Nemzetközi Bizottság 1931. IX. 5-én hozott ítéletében kimondta, hogy az é\ márciusában bejelentett német-osztrák vámuniós terv nem egyeztethető össze az 1922-es genfi jegyző könyvvel, amelyben az aláíró Ausztria kötelezettséget vállalt állami különállásának megőrzésére. 13 K 64. 1932-23-621. „c"jelű melléklet. 14 Κ 64. 1932-23-589. Hory X. 29-i számjeltávkata. A "pacte consultatif" kitételt a Külügy minisztériumban ceruzával aláhúzták. Vö. Aloisi 1932.· X. 28-i bejegyzés. 15 K 64. 1932-23-589. Puky XI. 4-i számjelutasítása Horynak.
