Századok – 1978

KÖZLEMÉNYEK - Jemnitz János: Az 1917. évi „stockholmi konferencia" történetéhez 530

542 JEMNITZ JÁNOS részvételt. Thomas ebben a levélben reflektált a belga vezetők véleményére, illetve e vélemény módosulására is. Megjegyezte, hogy Vandervelde és De Brouckère kezdetben a konferencia ellen foglalt állást, így is érveltek a Pétervári Munkástanács ülésén, de a későbbiekben véleményüket megváltoztatták, részben az oroszok hatására, részben Thomas nyomán.4 6 A nagy „színfalátrendeződésben" érdekes és sajátos helyzetet foglalt el a francia szocialisták hajdani nagy úttörő vezetője, Jules Guesde. Betegségtől sokszor ágyhoz kötötten gyakran már csak áttételesen tudta befolyását érvényesíteni. Állásfoglalását pedig 1914-től kezdve a francia szocialista párton belül a szélsőséges ,.győzelem-akarás", a nacionalista hangvétel jellemezte. Az 1916 decemberi francia pártkongresszuson is ő volt az egyik leghajthatatlanabb „anti-internacionalista", aki legkövetkezetesebben utasította vissza az olyan elgondolásokat, hogy az Internacionálé-kapcsolatokat már ekkor új rá fel lehetne venni. 1917 májusának végén barátainak, követőinek azt írta: „ugyanúgy, ahogyan eddig, ellenzem az Internacionálé összehívását". S ugyanitt megismételte 1916 decemberi érveit: „ugyanis ez meggyengítené az antant országok szocialistáinak helyzetét, s így végső soron „csak még nehezebbé tenné az újraegyesülést".47 Persze Guesde szintén ismerte már az új elgondolásokat is, többek között éppen a felfogásban hozzá közel álló A. Thomas elképzeléseit. Ezeket véleményezte is, amikor ugyanebben a levélben azt hangsúlyozta, hogy Thomas politikai követelés-rendszerében szerinte centrális helyen az áll, hogy a német szociáldemokratáknak ugyanúgy meg kell buktatniuk a maguk császári rendszerét, ahogyan ez Pétervárott történt. Amennyiben viszont ez nem történik meg, akkor a német szociáldemokratáknak nincs sok értékük, s így — Guesde szerint — a lényegi politikai feladatot változatlanul az antant katonai erőknek kell megoldani. Guesde és A. Thomas között azért nyilvánvalóan volt különbség, bár Guesde Thomas szerepléséről dícsérőleg nyilatkozott. Guesde érzéketlen maradt Thomas finomabb módszerei iránt, s természetesen a Thomas-féle válasz felelt meg a változott időknek, a tömegek békevárásának. Ε hangulatváltást jól le lehetett mérni a pártkonferencia májusi előkészítésén. A pártvezetőség olyan javaslatot terjesztett a konferencia elé, amely egyfelől hangsúlyozta, hogy „az Internacionálénak újjá kell alakulnia. Hallatnia kell a szavát. Azt követelik tőle, hogy megvizsgálják a béke lehetőségeit." Ezután nyomban hangsúlyozottan beszéltek arról, hogy a német munkásmozgalomban szakadás állott be, s nekik nem lehetett kapcsolatuk a német imperializmust támogató többségi szocialistákkal. Egyáltalán nem tettek különbséget a szélsőséges „ultrák" (Südekum, Heine) és a pártvezetőség „mér­sékeltebb", kevésbé annexionista politikusai (Scheidemann) között. Ebben a helyzetben, amikor Oroszországból azzal a megváltozott véleménnyel érkezett vissza a francia pártküldöttség (Cachin-Moutet), hogy Stockholmba el kell utazni,4 8 Vandervelde május 23-án ugyancsak megszólalt. A francia párthoz intézett 46 Uo. 4 7 IISG. Guesde Archiv. 484/1. 48 Thiebaut már május 23-án megsürgönyözte Stockholmból, hogy a hazatérő képviselők „Moutet és Cachin úr annak az abszolút meggyőződésnek adott hangot, hogy a francia szocialistáknak részt kell venni a stockholmi konferencián". A. D. Guerre 1914-1918. Socialisme, 1204. köt.

Next

/
Thumbnails
Contents