Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Jemnitz János: Az 1917. évi „stockholmi konferencia" történetéhez 530
AZ 1917. ÉVI STOCKHOLMI KONFERENCIA 533 Skandináviában összehívják a nemzetközi értekezletet.1 0 A dán lépés után Troelstra azonnal Stockholmba indult, s Brantinggal együtt, aki szintén felkarolta a nemzetközi konferencia ügyét, megalakították a Holland-Skandináv Bizottságot (végleges formában csak május 3-án), amely május 15-re Stockholmba összehívta a nemzetközi konferenciát. A konferencia előkészítésének első szakasza (április-május) Ismert az a tény, hogy a tanácskozások meghirdetésének első szakaszában az antant vezető pártjai, az angol Munkáspárt, a francia szocialista párt és a belga Munkáspárt vezetői a konferencia összehívásának gondolatát elutasították,1 1 míg a bolsevikok és a német spartakisták forradalmi megfontolások alapján hárították el a részvételt. Az osztrák, a magyar és a két bolgár párt, illetve az akkor már ugyancsak két német párt azonnal jelezte részvételi hajlandóságát — de a tárgyalásokkal kapcsolatban felfogásuk sok tekintetben különbözött, hiszen a bolgár „szélesek" megbízottai, illetve a német „többségi" szocialisták köréből Eduard David, a német szociáldemokrata parlamenti frakció egyik, a szélsőjobboldaliakkal szoros kapcsolatot tartó vezetője kifejezetten annexiós követeléseket akartak Stockholmban elfogadtatni.12 Az eltérő felfogások — mint ez május közepére kiderült - a helyzetet rendkívül megnehezítették és emiatt a megnyitás időpontját elnapolták. Április végén még úgy nézett ki, hogy a hollandoknak és a skandinávoknak sikerül a konferenciát összehívni, melynek pontos időpontját is megjelölték május 15-ben. Az első hírek nyomán a szocialista pártvezetőségek is leszögezték állásfoglalásukat. Április utolsó napjaiban már két fontos — ellentétes értelmű — nyilatkozat is elhangzott. Vandervelde egyik levelében ismételten figyelmeztette Huysmanst a német manőverekre, s a konferencia megtartását bizonyos feltételekhez kötötte. — A feltételek „természetesen" csak a központi hatalmakra vonatkoztak.13 Ugyanakkor Lazzari táviratot intézett a francia pártvezetőséghez, amelyben jelezte, hogy a franciákkal együtt kész részt venni a konferencián. A francia többségi szocialisták viszont elvetették a konferencia gondolatát. A CGT lapja, a La Bataille 1917 április közepén Stockholmról kifejezetten, mint „német manőverről" írt.1 " Változás akkor következett be, amikor nyilvánvalóvá lett, hogy nemcsak a ,.gyanús" dánok, és a „németbarát" Troelstra és Huysmans áll e terv mögött, hanem Hjalmar Branting, a svéd szociáldemokraták igen befolyásos vezetője, akinek ismeretesek voltak „antant-szimpátiái", és a Pétervári Munkástanács is. Velük az antant-szociálsovinisztái sem kívántak nyíltan szembeszegülni. Bonyolította még a helyzetet az olaszok ' "Részletesebben lásd Jemnitz János: A szocialista pártok és a háború 1914-1918. 227-229. - Megjegyzendő, hogy a skandinávok valamennyi lépését itt nem tudjuk nyomonkövetni, így azt sem, hogy a dánok hogyan létesítettek azonnal külön és közvetlen kapcsolatokat az orosz szocialistákkal, a Pétervári Munkástanáccsal - éppen Stockholm előkészítését előmozdítandó. "Uo. "Uo. ' 'Archives Diplomatiques (a továbbiakban A. D.) Guerre, 1914-1918. Socialisme, 1204. köt. 14 La Bataille, 1917. ápr. 14, 15,18.
