Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Jemnitz János: Az 1917. évi „stockholmi konferencia" történetéhez 530
534 JEMNITZ JÁNOS pártoló állásfoglalása is. A változás legjobban a Bataille hasábjain követhető nyomon, ahol közölték Branting nyilatkozatait, aláhúzva, hogy „a svéd szocializmus veterán" harcosa Stockholm mellett szólalt meg.15 Másfelől az is feltűnő, hogy április 20-tól kezdve a stockholmi konferencia előkészítésével kapcsolatos híranyagokban sűrűn tűntek fel a kisebb-nagyobb fehér foltok, ami a Bataille, a CGT és a francia kormány ütközését bizonyította. Ugyanakkor a francia szocialista pártvezetőség április 27-28-i ülése Huysmanshoz levelet intézett, melyben elutasították a részvételt. Ezt a Bataille egyik legsovénebb cikkírója lelkesen úgy kommentálta, hogy „a határozat (a pártvezetőség -J. J.) becsületére válik és a nemzetközi proletariátus ezért elismeréssel fog adózni neki".16 Néhány nappal később ugyanebben a lapban egy másik szerző azt latolgatta: még nem lehet tudni, mi is lesz Stockholm igazi értelme - ez végeredményben attól függ, hogy a Németországban a Philipp Scheidemann féle többségiek, vagy a Hugo Haase-féle „függetlenek" irányzata fog-e inkább érvényesülni.17 Ezek az állásfoglalások is bizonyították a küzdelem elszánt jellegét. A francia pacifisták állásfoglalására, amelyben felkarolták Stockholm ügyét, a kormánykörök azonnal reagáltak. Alexandre Ribot, aki miniszterelnök és külügyminiszter volt egyben, értesítette londoni követét arról, hogy a pacifisták határozatot hoztak Stockholm mellett, amelyet mint írta „Németország hívott össze". Ε dokumentumból az is kiderül, hogy elsőként a francia kormány hozta meg a maga elutasító határozatát, ugyanis Ribot így folytatja leiratát: „Az a véleményem, hogy nem engedélyezem az utazást ezeknek az uraknak. Kérem értesítsen arról, hogy ha az angol szocialista pacifisták is Stockholmba készülnének utazni, mi lesz az angol kormány magatartása ezzel kapcsolatban".18 Kétségtelen az is, hog^ a legérdekeltebb francia diplomaták sem értékelték azonos módon a konferencia jövőjét. Chevalley norvégiai követ, aki Brantinggal szemben mélységes bizalmatlanságot táplált, az elutasítás, letiltás mellett volt. Thiebaut stockholmi követ, aki az évek során nemcsak meggyőződött Branting antant-barátságáról, hanem a németbarát svéd konzervatív kormánnyal szemben számtalan esetben támaszkodott Brantingra, elismerő képet festett róla. A konferencia gondolatával nem helyezkedett szembe, s sokat várt a német „függetlenek" megerősödésétől.19 Thiebaut ily módon eltérő koncepciót képviselt, de a francia diplomáciában elszigetelődött. A párizsi külügyminisztériumban a „háborús győzelem", az „erős kéz" irányzata érvényesült. Az első határozatok nem voltak hosszú életűek. Május első napjaiban érkezett Stockholmba Jean Longuet távirata, amelyben Huysmanst a nemzetközi konferencia elnapolására kérte. Ezt azzal indokolta, hogy május 27-re összehívták a francia párt választmányát (a kongresszusok közötti időszakban a legmagasabb, legnépesebb fórum a pártban), hogy újra megvitassák Stockholm ügyét.20 Vagyis a .kisebbség" (a pacifisták -,s La Bataille, 1917. ápr. 21. I 6 La Bataille, 1917. ápr. 29. II La Bataille, 1917. máj. 2,4. 1 Ά. D. Guerre 1914-1918. Socialisme. 1204. köt. "Uo. J0 Uo. - A francia kisebbség ezt az eredményt nem utolsó sorban annak köszönhette, hogy a május 6-án megtartott ellenzéki konferencia ehhez erőt, tekintélyt adott neki.
