Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Gömbös Gyula első kormányának külpolitikája; megalakulásától Gömbös németországi útjáig 49
GÖMBÖS ELSŐ KORMÁNYÁNAK KÜLPOLITIKÁJA 53 kidolgozottsága - jelezte, hogy a magyar külpolitika irányításába közvetlen beleszólást igényel magának. Ismeretes módon Puky Endre külügyminisztersége is azon engedmények közé tartozott, amelyekre a kormányalakítási tárgyalások során Gömbös a nagybirtok és nagytőke exponenseivel szemben kényszerült. Ellenben míg a többi tárca új birtokosa önálló, karakterisztikus egyéniség volt, addig Puky esetében nem lehetett kétséges, hogy - amint azt Bethlen a budapesti francia követ előtt nem habozott kijelenteni — csupán „spanyolfal lesz", aki mögött mások fogják a magyar diplomáciát irányítani. Bethlen azt gondolta, hogy a Külügyminisztériumban lévő emberei révén — élükön a kitűnően felkészült, nagy tapasztalatú Khuen-Héderváry Sándorral, a miniszter állandó helyettesével - ő lesz a spiritus rector, változatlanul hódolhat kedvenc szenvedélyének, a diplomáciának. Gömbös viszont - akinek eltökélt szándéka volt, hogy a magyar diplomáciát maga irányítsa — szintén kézenfekvőnek látta, hogy a kényszerített engedményből fakadó lehetőséget a maga javára fordítsa.8 Egy török basa keleties cikornyásságára emlékeztető bevezető után üzenetében Gömbös is a bethleni kül- és belpolitika kontinuitását hangsúlyozza. Értvén ezen - a külkapcsolatokban — a határozott és egyértelmű olasz orientációt: „Bethlen gróf legnagyobb érdemének éppen azt tartom, hogy helyes intuícióval ismerte fel a nemzet érdekeit akkor, amikor útja Rómába vezette." Azt, hogy a belpolitikában mit is ért a folytatólagosságon, az üzenet elején nem említi, a végén azonban visszatér rá és világosan kifejezésre juttatja változtatási szándékát: „Magyarországon a politikának erős szociális tartalmat kell adni a Carta del Lavoro elgondolásai alapján azon célkitűzéssel, hogy a szociáldemokráciának a szerepe és jelentősége a minimálisra csökkentessék." Az üzenetet Hory néhány nap múlva tudta Mussolininek átadni, akire e belpolitikai program „természetesen igen jó benyomást tett". Az olasz orientáció kontinuitását azonban kevésnek tartotta. Gömbös látogatási szándékát tudakoló üzenetére látható örömmel pozitív választ adván, kijelentette: „Általában szükségesnek tartom, hogy politikánknak konkrétabb tartalmat adjunk. . . Az olasz—magyar barátság igen szép. Politikánk azonban nem merülhet ki ennek hangoztatásában. Az utóbbi időkben csak ezt hajtogattuk s egyhelyben topogtunk. ... Ez a politika úgyszólván teljesen statikus volt. Most dinamikus erőt kell annak adni." Ε dinamikusabb politika konkrét tartalmára üzenetében már Gömbös javaslatot tett: „Külföldi relációkban a legnagyobb fontosságot tulajdonítom az osztrák kérdésnek, ímellyel Olaszországgal egyetértőleg legintenzívebben kívánok foglalkozni." A magyar követ által előadott üzenetet végighallgatva Mussolini is első helyen - és óval részletesebben — az osztrák kérdéssel kezdett foglalkozni. A mai Ausztriát valóságos függönynek mondottá, amely a két országot elzáqa egymástól. Bethlen vámuniós [ervének meghiúsulását is az osztrák kormányzat nyakába varrta, amely most az olasz niniszterelnök előadásában kizárólag Berlin bábjaként jelent meg. Mussolini ezért avasolja, hogy az olasz—magyar politikát „ebben a vonatkozásban újból megvitassuk és isszeegyeztessük". „Németországban a német jobboldalhoz - üzeni Gömbös - erős szálaim vannak, 'elfogásom a német kérdést illetőleg is teljesen azonos a Bethlen gróféval és hiszem, hogy 8Kónya 42-47; DDF I 1. kötet 225. és 276. sz., de Vienne 1932. X. 4-i, valamint Beauverger 25-1 jelentése: Antal 64: „ . . . megnyugtathatlak benneteket - mondotta Gömbös baráti körében akárki is a külügyminiszter. . . a külpolitikát én magam fogom irányítani. Sem az öreg Pukynak, η a leendő' utódjának nem sok beleszólása lesz abba."
