Századok – 1978

KÖZLEMÉNYEK - Frank Tibor: Zerffi Gusztáv György; a történetíró 497

514 FRANK TIBOR között számba kell vennünk a mű születésének időpontját, a Párizsi Kommün bukásának, a német császárság létrejöttének és megszilárdulásának évtizedét, az új állam minden támogatását élvező s azt minden módon támogató, gyorsan hódító porosz történeti iskola Zerffi által sokat forgatott munkáinak hatását. Zerffi már az 1860-as évtized elején csatlakozott a német nacionalista Deutscher Nationalverein londoni tagozatához, amely ezekben az években a politikus-költő Gottfried Kinkel vezetése alatt állott, és egy rövid ideig titkára is lett a londoni német emigránsok e csoportjának. Bár feltehetően bécsi megbízásból épült be a Habsburgok számára politikai szempontból korántsem veszélytelen (mert porosz vezetésű, „kisnémet" egységet követelő) egyletbe, hogy ott „nagynémet" jelszavakat hirdetve Ausztria érdekében működjék, Kinkellel folytatott magánlevelezése mindenképpen a német egységgondolat hívének mutatja. Ezért valószínűnek látszik, hogy nagy hatást tett rá a nemzetközi politikai erőtér átrendeződése a 60-as évek végén, a 70-es évtized fordulóján, és - egyébiránt a brit közvélemény jelentős részével együtt ő is — éljenezte az új, egységes német államot. Bár az angol közvélemény megoszlott a francia-porosz háború megítélésében, jelentős volt azoknak a száma, akik a Fortnightly Review szerkesztőjével, John Morleyvel együtt úgy érezték: semmi sem lehet kívánatosabb „a legmagasabb civilizáció érdekében, mint egy hatalmas, szorgalmas, értelmes és haladó nép beékelése a nyugati nemzetek és a félbarbár orosz hordák közé, az európai államrendszer szívében". A közvélemény egy része nem szomorkodott az ősi ellenségnek tekintett Franciaország megaláztatásán sem, ha a porosz militarizmus eszközeit és céljait nem is tartotta túlságosan rokonszenvesnek. Gazdasági és politikai megfontolások egyaránt az új Németország elfogadását sürgették. Zerffi aligha maradt érintetlen a brit sajtót szenvedélyesen foglalkoztató polémiától, és feltehetően nyomban az új császárság hívévé szegődött.40 Mindez bizonyára szerepet játszott abban, hogy a kortársi európai történetírásról adott Zerffi-kritikát olyan vulgárisan egyszerűsítő szemléletmód jellemzi. Zerffi ugyanis nem az egyes történetírói teljesítményeket, a történészek által képviselt elméleti és metodológiai elveket igyekszik objektív mérlegelés tárgyává tenni, hanem nemzeti hovátartozás szerint - azt is mondhatnánk: politikai megfontolások nyomán - értékel. Rendkívül hízelgő képet rajzol mindenekelőtt a német történetírásról. Nemcsak burkoltan, a figyelemre méltatott elvek és módszerek átvételekor, illetve -a konkrét hivatkozásoknál tesz különbséget a kortársi angol-francia, illetve a német történetírás között. Ha mégoly sommásan intézi is el a kortársi történettudomány bemutatását és értékelését munkája zárófejezetében (amint erre későbbi japán kritikusai, elsősorban InBÜ professzor nyomán, rámutattak), félreérthetetlenül a német tudományosság mellett száll síkra, s ismételten szembeállítja azt az angol és francia történeti irodalommal. Ez annál is inkább feltűnő, hiszen megbízói éppen az utóbbi bemutatásától reméltek sokat: Sigeno doktor Historiográfiai Intézetében az angol és a francia példa szerint kívánták megírni 4 "Zerffi és a Nationalverein kapcsolatáról ld .Frank Tibor: Marx és Zerffi Gusztáv (1852-1853), Magyar Filozófiai Szemle XXII (1978), sajtó alatt; Karl Marx és Friedrich Engels Művei, 30. kötet (Budapest, 1973), 22-, 203., 209., 225. sz. jegyzetek; Zerffi-Kinkel, London, 1863. szept. 7., 10. és 22. Másolatban: Universitätsbibliothek, Bonn: Handschriftenabteilung, S 2675 (26). - John Morley cikkét (France and Germany, The Fortnightly Review, Sept. 1870, 369-370.) idézi Andrea Suján: British Views on the Franco-Prussian War, in: Az Angol TDK Évkönyve 1975-76 (Budapest, ELTE, 1976), 196. éskk.