Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Frank Tibor: Zerffi Gusztáv György; a történetíró 497
512 FRANK TIBOR Az emberiség történetének Zerffi-ábrázolta útja a rajongó görögség-képtől az elutasított Rómán át sajátos logika szerint vezet a szerző „árja"-kultuszának következő állomásához, a „teutonok" vagy „germánok" dicsőítéséhez. Zerffi már a görögökről szóló első sorokban megállapítja, hogy a fekete, a sárga és a fehér fajok között rendkívüli különbségek vannak. „Csak a fehér embernek, az áqáknak volt .. . folyamatosan haladó történetük . . ." Tulajdonképpen - érvel Zerffi - Ázsiában és Afrikában a történelem még nem valósulhat meg: itt csak „az emberiség történetietlen szelleme" tanulmányozható. A történeti fejlődés valódi centrumai Európában alakultak ki, méghozzá délen (Görögország és Róma), észak-nyugaton (Franciaország, Anglia és Németország) és északkeleten (Oroszország és a szláv államok). Zerffi a gyarmattartó európai fölényével igyekszik saját kontinensét minden más földrész történeti modelljéül megtenni, s ez a felfogása különösen szembeötlik ideáljai, a germán népek történetének tárgyalásakor. A „teuton" fogalommal Zerffi Európa csaknem minden népére utal, kivéve a magyarokat, a törököket, a görögöket és a latin-rómaiakat. Zerffi szerűit a „teutonok" hoztak mozgást, változást, aktivitást a történelembe: ők azok, akik „csinálják" a történelmet. ,A földgolyó háromnegyed részét teuton eszmék, teuton tudás, teuton szorgalom, teuton kereskedelmi vállalkozás, teuton ízlés, teuton intézmények és teuton felfedezések uralják." Zerffi itt megjegyzi, hogy az „árják" agyának mennyisége általánosságban azonos és „kétségkívül nagyobb, mint az emberiség bármely más csoportjánál" — egy gondolat, amely már 1874-es tanulmányában és 1876-os művészettörténetében — részletezőbben is — megjelent.3 3 Az emberiség történeti útjának főbb állomásait bemutató gondolatsor a Science of History szerkezetet és mondanivalót egyaránt meghatározó eleme, amely egyben a legvilágosabban tanúsítja a szerző történetszemléleti és metodológiai eklekticizmusát. A másutt is, sokféle formában kísértő Hegel-hatás itt konkrétabban is tetten érhető, hiszen a fejlődés világtörténeti folyamatának ábrázolásánál Zerffi nyilvánvalóan Hegel történetfilozófiájának korszakolását — és részben értékelését - is követte.34 A görögökért rajongó Zerffi azonban egyben sajátosan angol hagyományt is tovább épített, hiszen a viktoriánus antikvitáskultusznak ekkor már évszázados tradíciói voltak a szigetországban.3 5 Érvelésének van egy harmadik lényeges forrása is. Már a század első felében megkezdődött ugyanis az a termékeny kölcsönhatás és együttműködés is, amely a német ókortudomány és a brit szellemi élet vezető műhelyei között az egész viktoriánus korszakban megfigyelhető. B. G. Niebuhr már 1830 körül a fiatal Cambridge-i nemzedék érdeklődésének homlokterébe került, s evvel a kritikai ókortudomány képében megindult a német historizmus történetelméleti és — főként — módszertani eszméinek folyamatos beáramlása az angol történeti gondolkodásba. Az Ausztriában nevelkedett, eredendően németes orientációjú és képzettségű Zerffi, aki a németet anyanyelveként használta, 33 G. G. Zerffi: Science, i. m. 55-56, 61-63, 503-504, 525, 527-530, 540; G. G. Zerffi: On the Possibility of a Strictly Scientific Treatment of Universal History 390-394. Vö. Frank Tibor: Művészetszemlélet és történelemfelfogás .. . 4-6. 3*V. F. Aszmusz: i. m. 113-114; Lendvai L Ferenc-Nyiri J. Kristóf: A filozófia rövid története. A Védáktól Wittgensteinig (Budapest, Kossuth, 1974), 164-166; A. Momigliano: i. m. 1063. 3'Vö.Frank Tibor: Művészetszemlélet és történelemfelfogás. . .6-7.
