Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Frank Tibor: Zerffi Gusztáv György; a történetíró 497
ZERF FI GUSZTÁV GYÖRGY, A TÖRTÉNETÍRÓ 511 véli megtalálni történeti ideálját, s a könyvben — akárcsak néhány évvel előbb, a Manual of the Historical Development of Art lapjain — a görögök teljesítményeit teszi meg mintegy a történelem mércéjéül. A görögök iránti rajongó vonzalmát mindenekelőtt avval magyarázza, hogy — szerinte — e nép valósított meg legtisztábban egyfajta eszményi fejlődés-modellt, melyet azután ő a japánok számára készült kéziratban különösen fontosnak tartott követendő például beállítani. „Semmi sem ragad meg bennünket erőteljesebben a görögökkel kapcsolatos történeti jelenségek között, mint erkölcsi, intellektuális, művészi és filozófiai fejlődésük rendszeres és fokozatos folyamata." A görög fejlődés harmóniáját, lendületét, sikerét a - Buckle-tól, de Taine „miliő-elméletétől" is befolyásolt - szerző a földrajzi környezet derűjéből, kiegyensúlyozottságából vezeti le, s mindjárt párhuzamot is von a görögök, az angolok és a japánok országának egyformán kedvező földrajzi helyzete között. Zerffi számára a görögök jelentik „az emberiség haladó történeti fejlődésének első igazi képviselőit", akikben egyszersmind „'az első történetileg öntudatos nemzetet" is ünnepli. Zerffi rokonszenvét a görögök azzal nyerték meg, hogy „egyéniségüket sohasem rendelték alá valamely teokratikus vagy másféle állam-absztrakciónak". Múltjuk megismerését olyannyira fontosnak tartja, hogy szerinte a felsőoktatás alapját is a görögök tanulmányozásának kellene képeznie, hiszen „mindaz, amit Róma, Franciaország, Németország és Anglia haladó fejlődése során a vallás, a tudományok, a művészetek és az erkölcsök terén elért, görög hatásra vezethető vissza". Ε felfogásból logikusan következik, hogy Zerffi a görög történetírást is követendő példaként mutatja be és értékeli. „A történész - írja - csak akkor lehet kiváló, ha alaposan megismerkedett a görög historiográfiával." A görög történetírók magas színvonalát a szerző részben az ország demokratikus törvényeivel és közszellemével, részben a „szellemi kizsákmányolást" végző papi kaszt hiányával (Buckle!) magyarázza. A görög történész leggyakrabban nemcsak írója, de szereplője is volt történelmének, s egy szabad országban félelem nélkül kimondhatta az igazságot.31 A Science of History Róma-képe csaknem pontról-pontra a görögségről írottak ellenkezőjét sugallja. Bár Zerffi kiemeli, hogy Róma is egyazon — saját kifejezésével -„árja" kultúrkör másik centruma volt, de a művészettörténeti kézikönyvéből már jól ismert argumentumokkal ezt az államot mint az egyéniséget kegyetlenül elnyomó absztrakciót, egy öncélú államrezon megtestesítőjét jellemzi. „Brutális erőszak volt a római állam hajtóereje már a kezdetektől. Az apa megfélemlítette a fiát, a közösség az apát, a tartomány a közösséget, Róma a tartományt, az uralkodók Rómát és az Állam az uralkodókat." Az egyéniség alárendelődött itt egy elvont, misztikus eszmének, amely annak teljes megsemmisítésére törekedett. Egy ilyen országban persze elhallgattatták az igazat szólókat — Róma csak hízelkedést és eltussolást látott szívesen. A római politikai klíma olyannyira nem kedvezett az elfogulatlan történetírásnak, hogy Ciceróig nem volt igazi római történész. A római irodalom egyetlen ága sem volt valódi nemzeti termék, hanem - isteneikhez hasonlóan — csak vegyes eredetű külföldi importcikk.32 31 G. G. Zerffi: Science, i. m. 54, 65-68, 70-71, 139-140, 145, 150-151, 222, 225, 633. Vö. Frank Tibor: Művészetszemlélet és történelemfelfogás . . . , 6. 3Í G. G. Zerffi: Science, L m. 226-248, 236-239, 282-283, 291, 327-328, 385. Vö. Frank Tibor: Művészetszemlélet és történelemfelfogás... 7.
