Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Gömbös Gyula első kormányának külpolitikája; megalakulásától Gömbös németországi útjáig 49
50 PRITZ PÂL Gömbös Gyula, aki hosszú évek óta készült arra, hogy egyszer az ország élére kerül, külpolitikai téren is olyan programmal jelentkezett, amelyet alkalmasnak talált arra, hogy a mély krízis nyomán országszerte eluralkodott kilátástalanság érzését megszüntesse, a kormányzat társadalmi bázisát kiszélesítse és ekképpen nagyobb léptekkel haladhasson tova azon az úton, amerre már az előző ellenforradalmi kormányok is — a maguk módján és a számukra adatott szűkebb lehetőségek között mozogva - törekedtek. Noha a változtatásra törekvő erőknek még egyetlen ponton sem sikerült a békeműn súlyos sebet ejteniök, szaporodtak azok a jelek, amelyek arra vallottak, hogy a közeli jövő ilyenfajta sikereket érlel. Nemrégiben, 1932 nyarán, a lausanne-i konferencia a német jóvátételt - 3 milliárd márkás megváltás fejében - eltörölte, a bolgár és magyar jóvátételfizetést pedig megszüntette. Jelentősége elsősorban nem is gazdasági természetében rejlett, hiszen a jóvátételre kötelezett legyőzöttek fizetésképtelenségének tényét ismerte el, kodifikálta. A hangsúlyt joggal lehet ezért arra helyezni, hogy itt a békerendszer egy adott vonatkozásának tarthatatlansága, illetve megvalósíthatatlansága vált nyilvánvalóvá. Bizonyos értelemben jelentősebbnek minősíthető az a tény, hogy ekkortájt a győztes államok politikai - és szélesebb társadalmi - közvéleményében teijed az a meggyőződés, mely szerint a háborús összecsapást a békés revízióval lehet megelőzni. Olaszországban ez már évek óta a hivatalos politika rangjára emelkedett, Nagy-Britannia kezdettől fogva mérséklőleg lépett fel a francia hegemonisztikus igényekkel szemben, és most már a francia politikai közvéleményben is gyarapodik azoknak a száma, akik ebbe az irányba keresik a kiutat. Érthető módon a legmerevebbnek etekintetben a kisantant államai mutatkoztak. A megváltozó helyzet hatása alól azonban ezek sem vonhatták ki magukat. Hiszen valójában egyetlen közös érdek — a magyar revindikációs politikával szembeni védekezés - tartotta őket össze. A potenciálisan igazán veszélyes status quo ellenes Németországgal szemben Csehszlovákia nemigen számíthatott Románia, még sokkal kevésbé Jugoszlávia hatékony segítségére, míg a Jugoszlávia számára legnagyobb gondot jelentő Olaszországgal szemben a másik két partner iparkodott modus vivendit találni. A szovjetellenességben világnézeti alapon ugyan mindhárman találkoztak, viszont hatalompolitikai megfontolásokból kézenfekvő volt a két szláv etnikumú ország Szovjetunióhoz való közeledése. Ellenben Besszarábia hovatartozandósága Bukarest számára elrekesztette a Moszkvába vezető utat.2 Maradt tehát a magyar aspirációkkal szembeni együttes fellépés lehetősége és szükségessége, amelynek — már csak a más irányokban meglévő érdekellentétek elfedése végett is — érdemes volt demonstratív színezetet adni. Ebben a helyzetben tette meg az új magyar miniszterelnök, hogy szakítva az előzc kormány taktikájával, ismét nyíltan kormányprogrammá emelte a békés revízió követe lését. Október 4-én a rádión keresztül sugárzott bemutatkozó beszédében egyenes leszögezi: „minden békés eszközzel törekszünk a békeszerződések revíziójára". Kijelenté sének nyomatékát a sűrű ismétlésekkel tovább fokozta. Néhány nappal később Í TESz-nek az Országház előtt megrendezett demonstrációján mondott beszédében, maj< az Országgyűlés Képviselő Házában, illetve Felső Házában történt bemutatkozásako ugyanebben az értelemben nyilatkozott. A hónap végén közzétett Nemzeti Munkatér vonatkozó pontja — némi bővítménnyel — a fentebb idézett szavakat ismétli meg. 2Halmosy 301-306 1, Ormos 131-138, 203-209, 17.
