Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Molnár János: A Szociáldemokrata Párt új politikai irányvonalának kialakulása 442
A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT ÚJ IRÁNYVONALÁRÓL 489 Szakasits ugyanakkor megerősítette azt a már február vége óta gyakorlattá vált álláspontot is, hogy a párt önálló ifjúsági és nőmozgalmat szervez. A baloldal messzemenően támogatta ezt a koncepciót, a jobboldal sem vitatta a munkásegység fontosságát, de — elsősorban a kommunisták erős rendőrségi pozíciói miatt — megkezdte a paritásvitákat, és hangoztatta a kommunisták őszintesége iránti kétségeit. Nem szóltak ugyan erről nyíltan, de érezhető megrökönyödést váltott ki közöttük Szakasits kijelentése a kommunistákkal való örök barátságról és a majdani egyesülésről. Szakasits a Szovjetunióról mint a szocializmus forradalmi országáról beszélt. A szovjet diktatúra a tömegek érdekében való, demokratikus diktatúra, mondta. Felhívta a figyelmet a marxizmus-leninizmus — benne Sztálin munkássága — tanulmányozására, mert a pártnak szüksége van arra, hogy átvegye a hasznosítható elemeket. Kiemelte a szovjet realista külpolitikát. Szakasits értékelte először a vezetőség előtt kritikusan — önkritikusan a párt múltját. A párt — mondotta - 1945 előtt „elméletileg ortodox, gyakorlatilag opportunista" alapon politizált. A német fasizmus tapasztalatai alapján szükségesnek tartotta a demokráciáról vallott nézetek átértékelését, a weimari demokrácia iránti illúziókkal való leszámolást. Dinamikus, hatékony politikát kívánt, és a párt egységének mindenáron való megőrzését. Bátran kell új embereket bevonni a pártvezetésbe — hangoztatta. Ez utóbbi követelmény váltotta ki a legnagyobb vitát a pártvezetőség ülésén, és ez adott ürügyet a jobboldalnak arra, hogy bírálja az új irányvonalat. A jobboldal — mindenekelőtt Szeder, Valentiny és Takács József - az „öregek" védelme címén támadta. Igazságtalannak érezve a párt múltjának bírálatát, egyben a régi vezetőket is védte. Javasolta, hogy folytassák tovább a vitát. A „tiszta demokrácia" védelmében tett még meglehetősen homályos megjegyzéseket, nem fordult szembe nyíltan Szakasits állásfoglalásával, nem vetette el. Végül, bár nem fejtette ki részletesen, Szakasits fontosnak tartotta, hogy vegyék figyelembe a pártmunka megváltozott körülményeit, különösen a szakszervezetek új helyzetét. Szakasits a fő kérdésekben való egyetértést tartotta a legfontosabbnak. Mentegetőzött, hogy nem akarta sérteni a régi vezetőket, de a párt régi tevékenységéről elmondott bírálatát nem vonta vissza. A vitában felmerült olyan igényekre, hogy készítsenek új programot, meglehetősen szkeptikusan válaszolt. Alapjában igaza is volt. Miután az SzDP egyik aláírója volt a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front 1944 decemberi programjának, tudta, hogy e program megvalósítása a fő feladat, a mindig következő aktuális és megoldható problémák helyes kiválasztása. A párt általános magatartását pedig jól határozta meg a májusi értekezlet, s így megteremtette a feltételét annak, hogy a párt aktívan bekapcsolódjék a forradalmi harcba. A maga teljességében az 1945 végi 34. kongresszuson derült ki, hogy teljesen új, az 1944 előttivel gyökeresen szakító politikai irányvonalról van szó. Ezt a baloldal különösen hangsúlyozta. Nem lehet ott folytatni, ahol 1944. március 19-én abbahagytuk — volt a jelszava. Nagy figyelmet fordított a párt munkájának kritikus szemléletére. További pártmunkáját a májusi irányelvek elfogadásához mint alapfeltételhez kötötte.15 9 15 'PI Arch. 283/1-1. Bán jelentette ki, hogy ha a kongresszus nem a munkásegység mellett dönt, ő megválik a pártmunkától.
