Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Molnár János: A Szociáldemokrata Párt új politikai irányvonalának kialakulása 442
490 MOLNÁR JÁNOS A jobboldal személyeskedő támadásokkal bírálgatta az új irányvonalat, de megkérdőjelezni sem tudta.16 0 A 34. kongresszuson már szerves része, összefoglaló jelszava lett a politikai irányvonalnak a „Ma a demokráciáért, holnap a szocializmusért". A jelszó értelmezéséről viták voltak, bár nem volt akkora gyakorlati jelentősége a párt politikájában, mint a körülötte akkor vagy később folyt vitákból gondolni lehetne. Nem volt állandó vagy napi jelszó. Az MKP főként a szocializmus gyakori és túl korai emlegetése miatt bírálta, mivel úgy vélte, hogy sem taktikailag, sem várható hatását tekintve sem időszerű még a szocializmus mint napi feladat emlegetése. A jelszó elvileg természetesen nem hibás. Arra utalt, hogy a párt célja a demokrácia, majd a szocializmus megteremtése. (Beleérthető a párt ama felfogása is, hogy a szocializmust demokratikus úton kell megteremteni. Ez az utóbbi nézet azonban csak nagyon áttételesen és külön magyarázattal volt jelen a jelszóban.) Mégis voltak bizonyos taktikai fogyatékosságai. A két kategorikus időhatározó használata bizonytalanná tette a demokrácia és a szocializmus ,.határát" - azt, hogy hol van a ma vége, és hol kezdődik a holnap, különféleképpen lehetett értelmezni. És valóban másként is értelmezte a jobb- és a baloldal. Különféleképpen lehetett értelmezni a ma, illetve a holnap feladatait is. A jelszó magában rejtette azt a veszélyt, hogy „kínai falat" vonnak a ma, azaz a demokrácia, és a holnap, azaz a szocializmus közé. Ilyen jelenségek a baloldal propagandájában fel is tűntek. A jelszót a pártban nem is értelmezték egységesen. Bár a baloldal — Justus — fogalmazta, mindenki elfogadta, és emlegette, de mást-mást értettek rajta. Egyik szembetűnő értelmezésbeli különbség a tömegek nevelésével kapcsolatos állásfoglalásban nyilvánult meg. A jelszó nem felelt meg a párt saját akcióprogramjának sem, amely - helyesen -nem vont látványos szakaszokat az átmenetben, hiszen 1945 végétől akcióprogramjait a szocialista követelések növekedése, szaporodása jellemezte. Ezek a jelszónál helyesebben tükrözték a politikai, gazdasági és szociális előfeltételek fokozatos felhalmozódását. A párt új politikai irányvonalát a 34. kongresszus szentesítette, és ennek alapján részletes akcióprogramot is elfogadott. Az új irányvonal helyesnek és a párt fejlődésére hasznosnak bizonyult. Az SzDP taglétszáma 1945 végére erősen megnőtt, s az 1945 végi parlamenti választásokon 17,4%-ot, több, mint 700.000 szavazót tudhatott maga mögött. Ez, s a két munkáspárt még töretlen együttműködése a népi demokratikus fejlődés záloga volt. * Az SzDP a 34. kongresszus után átfogóan már nem tárgyalta a politikai irányvonalát. A párt irányzatai azonban már 1946 elejétől a saját felfogásuk szerint, mégpedig igen különbözőképpen magyarázták, mindenekelőtt a munkásegységről és a párt múltjának értékeléséről szóló elemeit. Az ebből származó súrlódások az 1946 második felében 1Í0 A 34. kongresszuson zajló belső harcokról lásd: Irányzatok harca a Szociáldemokrata Pártban 1946-1947-ben című tanulmányomat (Párttörténeti Közlemények 1977. 1. sz.).
