Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Tilkovszky loránt: Németország és a magyarországi német kisebbség (1921-1924) 3
44 TILKOVSZKY LORÄNT majorizálják a vezetőségnek a Bleyer—Gündisch-irányzathoz tartozó tagjait, Welczeck ismét erélyesen fellépett a miniszterelnöknél, kijelentve, hogy a német kultúregyesület ügye ezen a kérdésen áll vagy bukik: a német kormány nem járulhat hozzá egy olyan irányzathoz, amely talán az egész mozgalmat zátonyra juttathatja. Ε kérdéssel kapcsolatban Welczeck jelentésében az a megállapítás található, hogy „ha Bleyer és Gündisch nem is tudták megakadályozni számos kormányember felvételét a különböző vezetőségi szervekbe, mindkettejük véleménye szerint biztosítva van az ő híveik kifejezett többsége a vezetőségben". Az elnöknek jelölt Gratzról jó véleményük volt, az igazgatói tisztségre jelölt Wildnek is bizalmat előlegeztek: „mindkét űr érdekei a miénkkel párhuzamosan futnak, s ők nem jelenthetnek semmiféle akadályt az egyesület céljai megvalósítása számára". Bleyeréknek a német követség támogatásával sikerült elérniük, hogy Steuer kormánybiztos az egyesületben ne játsszék semmiféle szerepet. A benyújtott alapszabályokkal, amelyeken Bethlen sajátkezűleg csiszolgatott, 1924. augusztus 3-án „harmonikus körülmények között" zajlott le a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület (MNNE), hivatalos német elnevezéssel Ungarlándisch-deutscher Volksbildungsverein (UDV) alakuló közgyűlése. „Nem tagadható, hogy hatalmas lépéssel jutottunk előre", — állapította meg Welczeck, hozzátéve azonban, hogy „ezzel az alapítással csupán kezdetén állunk tulajdonképpeni tevékenységünknek". Az egyesületre támaszkodva megindul a harc a kisebbségi iskolarendelet végrehajtatásáért, s kérdéses, hogy milyen lesz a továbbra is külső német befolyás alá helyezendő magyar kormány magatartása ebben a belpolitikailag számára sokkal nagyobb nehézséget jelentő kérdésben. Ugyanez vonatkozik a magyarországi németség parlamenti képviselete kivívásának kérdésére is.76 * A fentiekben megszólaltatott, a hazai és külföldi történetírásban eddig fel nem használt idevágó német források új megvilágításba helyezik a magyarországi ellenforradalmi rendszer nemzetiségpolitikája kialakulásának 1921-1924 közti szakaszát annyiban, hogy feltárják és konkrét részletességgel bemutatják az eddig kevés figyelemre méltatott vagy észre sem vett német befolyás nagy szerepét abban. Az Osztrák-Magyar Monarchia fennállása idején a német politika a szövetségi viszony zavartalanságának tulajdonítva elsőrendű jelentőséget, hivatalosan érdektelenséget nyilvánított a magyarországi németség helyzete iránt, s csak bizonyos pángermán társadalmi szervezetek (Alldeutscher Verband) propagandisztikus akciói tartották e kérdést napirenden, különös tekintettel a magyarországi erős asszimilációs törekvésekre, amelyekkel szemben a magyarországi németség nem fejtett ki számottevő ellenállást. Gyökeresen megváltozott azonban a helyzet a Monarchia felbomlásával, amikor az önálló Magyarország — a trianoni határok közt a nemzeti állam igényével — az asszimiláció meggyorsítására törekedett, ám Németországban a versaillesi béke által megszabott határok a külföldi németek sorsa iránti érdeklődést egyszeriben óriási mértékben felfokozták és korábban elképzelhetetlen szenvedélyességgel telítették; a külföldi németség védelmére alakult társadalmi 7 6 PA AA, Pol. Abt. II. Ung. Politik 6. Bd. 3. Welczeck jelentése. Bp. 1924. aug. 14. - A Volksbildungsverein megalakulásáról Bellér: i. jn. 279-285.
