Századok – 1978
TANULMÁNYOK - L. Nagy Zsuzsa: A hazai liberális ellenzék a világgazdasági válság idején (1928-1932) 403
436 L. NAGY ZSUZSA tapogatózik s egy ideig úgy tűnik, mintha az SzDP-vel komolyabb együttműködése bontakoznék ki. A két párt kölcsönösen fordul egymás felé s egy sor aktuális ügyben közösen, egymást támogatva — többnyire a demokraták szekundálása mellett — lép fel. Gaál Gaszton úgy nyilatkozik, hogy csupán „két céltudatos ellenzéki párt" létezik: a sajátja és az SzDP.147 Egyedül a kisgazdák állnak ki párt deklarációval az SzDP mellett, amikor az 1932 áprilisában tiltakozik a Népszava betiltása, illetve utcai árusítási jogának megvonása ellen. Augusztusban, szeptemberben az SzDP és a kisgazdák kezdeményezik a képviselőház rendkívüli ülésének összehívását; a közös ellenzéki álláspontot Eckhardt majd Ulain ismerteti.148 A kormánnyal szembeni elégedetlenségük közös megfogalmazása, egymás esetenkénti támogatása igen figyelemre méltó új fejlemény, annak ellenére, hogy a kisgazdák és a szociáldemokrácia tényleges együttműködése a 30-as években nem alakulhatott ki. Károlyi, részben időnyerést remélve, részben saját meggyőződését követve, bizonyos feltételek között nem zárkózott volna el kormánya átalakításától, kibővítésétől. Megnyilatkozásai így táplálták Rassayék reményeit, alkalmat adtak arra, hogy 1932 tavaszán is reálisnak tüntessék fel saját programjukat. Megkönnyítette ezt még néhány nemzetközi tényező is.14 9 A nemzeti koncentráció Rassay—Kállay-Sigray által képviselt programja azonban a válság körülményei s az uralkodó osztályok belső ellentétei ellenére sem volt képes arra, hogy szétszakítsa a kormánypártot s az ellenzéket bekapcsolja a hatalmi politikába.150 A kudarcnak nem mellékes eleme volt, hogy a „nemzeti koncentrációsok" a polgári ellenzék egységét sem tudták megteremteni. Mindezért elsősorban Bethlent tették felelőssé, noha Károlyinak is kijutott a támadásból. 1932 nyarától már nyüt titok volt, hogy októberben új kormány jön, Károlyinak távozni kell.15 1 Ekkor már az egész liberális tábor szintén elégedetlen volt Károlyival. Rassayék azért, mert a miniszterelnök elzárkózott a kormányba való bevonásuktól, Vázsonyiék viszont — már 1931 végétől — egyszerűen azért, mert a válsággal kapcsolatos kormányintézkedések „a dolgozó osztályok" érdekeit sértették.15 2 14 7 Erre reflektál emelt hangon az Esti Kurír, 1932. márc. 9-i vezércikke: „Céltudatos ellenzék" címmel. Rassayék megkérdőjelezik a kisgazdák ellenzékiségét: hol voltak s mit tettek Bethlen idején és ellen? - Gaál szavai a kisgazdák mátészalkai gyűlésén hangzottak el. 14, Napló, 1931-1935. V. 1932. ápr. 6-i ülés, valamint I. aug. 12. és szept. 2-i ülések. Az SzDP és a kisgazdák már ezt megelőzően is többször léptek fel közösen a parlamentben. Ld. pl. uo. I. 19. s köv. 1931. júl. 23-i ülés. 149 Márkus: A Károlyi Gyula-kormány 255. s köv. mellett ld.: Napló, 1931-1935. V. 63. Esti Kurir, 1932. márc. 2. megszólaltatja az ellenzék minden vezetőjét Károlyinak az Egységes Pártban 1932. márc. 2-án mondott beszédével és parlamenti felszólalásával kapcsolatban. Újság, 1932. márc. 4. Gratz Gusztáv: Nemzeti összefogás. Márc. 5. Csalódás. - Bethlen álláspontja („En sohasem voltam a koalíciók barátja" - Bethlen II. 371.) el kellett oszlasson minden liberális reményt. 1 59 OL Kozma ir. 15. cs. PoL 1933. (Kozma levele Nelky Jenőhöz 1932. máj. 5.) és Márkus: A Károlyi Gyula-kormány 303-304. 151 Újság, 1932. márc. 4. Gratz Gusztáv: Nemzeti összefogás. Esti Kurir, 1932. jún. 21. Támadás (vezércikk). Napló, 1931-1935. V. 61. s köv. Eckhardt Tibor. Bethlenll. 371-372. Kónya 39-43., 110-111. Márkus: A Károlyi-kormány, 272 s köv. 15J Esti Kurir, 1932. júl. 12. Rassay beszámolója a szegedi tanyákon. Júl. 31. A kormány hallgat (vezércikk). Szept. 4. Csalódott nemzet. Újság, 1931. dec. 15. Vázsonyi János és Gál Jenő beszámolója.
