Századok – 1978
TANULMÁNYOK - L. Nagy Zsuzsa: A hazai liberális ellenzék a világgazdasági válság idején (1928-1932) 403
A HAZAI LIBERÁLIS ELLENZÉK 435 évek derekától előkészítette Rassay készsége a „posszibilis politikusokhoz" való közeledésre. Miután a demokratákkal, októbristákkal, szociáldemokratákkal való szövetkezést nem tekintette elég hatékonynak s mert nélkülük teljesen elszigetelt maradt volna, azokhoz a csoportokhoz kellett fordulnia, amelyek, ha más módon is, mint korábbi társai, de a kormányzattal szemben álltak. Ennek a nagyívű fordulatnak Rassay politikájában szükségszerűen kellett bekövetkeznie, miután a pénzügyi kölcsön megadását követően a végsőkig levonta helyzetelemzésének konzekvenciáit: az ellenforradalmi rendszer liberalizálását illetően többé nem lehet számítani sem Nyugat-Európára, sem a kisantant országokra; változást csak belülről lehet elindítani. Ennek viszont az a feltétele, hogy a liberalizálás hívei bekerüljenek a hatalomba, hiszen az ellenzék még parlamentáris reformok kikényszerítéséhez sem rendelkezik elégséges erővel. A kormányképes ellenzéki front létrehozásának terve s az ehhez alkalmas partnerek megtalálása már természetesen következik e helyzetelemzés logikájából. A Hitler hatalomra jutását követő, valamint Ausztria bekebelezését megelőző időkben majd új színnel gazdagodik Rassay és a legitimista, mérsékelten konzervatív politikusok kapcsolata. Míg addig a legitimisták csupán az adott kormány, valamint a teljhatalmú kormánypárt eltávolításához szükséges partnerek a számára, addig a 30-as évek derekán már egyfajta legitimista koncepciót, Ausztria és Magyarország ismételt, alkotmányos összekapcsolását is helyesli, mint lehetséges eszközt a hitleri Németország terjeszkedésének megállítására, Magyarország biztonságának fokozására.146 Rassay szövetségi politikája egyáltalán nem azt jelentette, mintha a 30-as és 40-es években nem a szociáldemokratákkal, liberálisokkal együtt lépett volna fel a fasizmus, a hazai jobboldal ellen. A sajátos éppen az volt, hogy Rassay ilyen irányú és tartalmú közéleti szereplésének nem utolsó sorban, sőt, mondhatni éppen ez a politikai szövetség adott megkülönböztető nyomatékot. Hitler hatalomra jutása után, a 30-as évek derekán, szükségszerűen háttérbe szorulnak majd Rassay és Vázsonyi nézetkülönbségei is. A másik fontos jelenség szintén a ,.nemzeti koncentráció" terveinek idején figyelhető meg az SzDP és a Független Kisgazda Párt viszonyában. Az SzDP — a dualizmusból átörökölt s az 1918-as forradalom idején részben megőrzött tradícióként, Vázsonyi és Garami szoros személyi kapcsolata következtében is — a 20-as évek első felében magától értetődő szövetségeseit látta a demokratákban, az októbristákban, valamint a liberális tábor más irányzataiban. Az 1924-es év, vagyis a rendszer pénzügyi stabilizálódása és egyben az emigráció, valamint a hazaiak közös koncepciójának kudarca, nemcsak Rassayra hatott, de az SzDP politikusaira is. 1924-től szövetségesei köréből kivált Rassay, az évtizedforduló táján a demokraták jelentéktelen csoporttá zsugorodtak, az októbristák elszigetelődtek. 1926-ig azért még létrehoznak blokkokat, választási szövetségeket, azt követően azonban már nem, noha politikai együttműködésük nem szűnik meg. Ilyen körülmények között lép színre a Független Kisgazda Párt, amely kezdetben többfelé is 1 46 Néhány kiragadott megnyilatkozás: A restauráció értékes helyzeti erőt ad Magyarországnak s „méginkább ezt kell vallanunk ma, amikor több letagadhatatlan jelenség bizonyítja, hogy a Dunamedence országai számára a mai széttagoltság és elzárkózás álfüggetlensége sem a jelen nyugalmát, sem a jövő fejlődést nem biztosítja". Esti Kurir, 1933. jún. 9. Időszerű-e? - „... az Anschlusszal szemben egyetlen pozitív védekezés az osztrák restauráció." Uo. 1933. dec. 6. Rassay a legitimizmusról. - „En sohasem csináltam titkot abból, hogy reámnézve a legitimizmus nem közjogi és nem érzelmi kérdés." Uo. 1937. máj. 30. Érdekes politikai beszédek a tegnapi legitimista vacsorán. - Ε nézetek és a francia politika rokon-voltára: Juhász II/2. fej. 3*
