Századok – 1978

TANULMÁNYOK - L. Nagy Zsuzsa: A hazai liberális ellenzék a világgazdasági válság idején (1928-1932) 403

434 L. NAGY ZSUZSA mégis Gömbös felé fordultak e kritikus időben s csak 1935-ös csalódásuk hoz majd változást politikájukban. Rassayék a Kisgazda Pártban, mely komoly partnerük lehetett volna s amelyet Bethlen is jelentős tényezőként tartott számon, elsősorban veszélyes politikai konkurrenst láttak. Egyik kedvelt érvük a vele való együttműködés ellen az volt, hogy a Kisgazda Párt „osztálypárttá" válik, azaz gazdasági vonatkozásban a Rassay-Kállay csoporttal ellentétes vagy egyoldalúan megfogalmazott érdekeket képvisel.1 44 A demokraták és a függetlenségi-oktobristák kapcsolatának erősödését a demokraták és az SzDP viszonyának kedvezőbbé válása kísérte, hiszen ezek a polgári csoportok képviselték leghatározottabban azt a nézetet, miszerint az SzDP nélkül semmiféle polgári ellenzéki összefogás nem hozhat eredményt, hogy lényegét tekintve polgárellenes a szociáldemokrácia-ellenes politika. Ezt a nézetet, melyet a hitleristák szervezkedése egyes polgári körökben megerősített, szinte klasszikus módon fogalmazta meg Márai Sándor, az Újság belső munkatársa.14 5 A demokraták szövetségi politikája tulajdonképpen a hagyományos vágányokon haladt; a forradalmak előtt és a forradalmak után a Nemzeti Demokrata Párt egyaránt kész volt együttműködni az SzDP-vel, amit Rassay 1924-től már nem vállalt; a demokraták, miután megtörtént a szakítás Rassayék és az októbrista-függetlenségiek között, kisebb-nagyobb zökkenőkkel ugyan, de ellenzéki blokkjaikba bevonták őket. Az évtizedfordulón sem történt lényeges változás a szociáldemokratákkal és az októbristákkal való viszonyukban, hacsak az nem, hogy Vázsonyi csoportja — szemben Fábiánékkal, Rassayékkal - még fontosabbnak tartotta az SzDP-vel való együttműködést, mint korábban bármikor. A valamikor oly hangos szabad királyválasztó Rassay, aki politikai karrierjének fellendülését is a királypuccsokban kompromittálódott legitimista koncepció opponálásának köszönhette, most legitimista vezetőkkel fogott össze. Ezt a szövetséget a 20-as 144

Esti Kurir, 1932. jan. 5. Rassay üdvözlése a Nemzeti Szabadelvű Pártban. A cikk Rassay újévi beszédét közli; a kisgazdák mellett az SzDP-ről is beszélt, azt állapítva meg, hogy „nincs meg a nemzetben a gyökere". 1 4 s

Újság, 1932. máj. 1. Barna május. - A cikk abból indul ki, hogy „csenevész az a májusfa", amelyet a szociáldemokrácia Közép-Európában körülhordoz, mivel Hitlerék az 1932-es májust már „barnába öltöztették". Nekünk - írja -, a polgárság képviselőinek, „kétségtelenül szükségünk van rájuk", ti. a szociáldemokratákra, míg viszont ők „kénytelenek savanyú arcot vágni és szépen megköszönni ezt a polgári szolidaritást, mely végzetesen kompromittálja őket . . . Merthogy a magyarországi szociáldemokrácia csakúgy, mint a német és az osztrák, a bolsevizmus és a fehér eszeveszettség malomkövei között a kapitalizmus védelmében vesztette el hitelét a tömegek előtt, azt ma már igazán csak mokány szolgabírók tagadják, amikor lefülelik vidéken a szocialista agitátort." ,Ahhoz, hogy a magyar szociáldemokrata párt tovább ülhessen a vészfék mellett, ahogy ezt évtizede teszi, feltétlenül szükség van reá - fordul a kormányhoz -, hogy üldözzék egy kicsit — ne nagyon, éppen csak úgy szemre -, de igen zavarba kerül, ha a polgári rend a demokrácia védelmében, s mikor Hitlerék torkára teszik a kést, nyíltan is melléjük áll." Az a polgár, aki 45 éve rettegve hallgatja a szociáldemokrata tanokat, „ugyanannak a polgárnak minden reménye ma, hátha megmarad neki Hitler vagy Sztálin helyett MacDonald vagy Leon Blum. ... Ε pillanatban nem sok a jele annak, hogy megmarad." Igazat ad Vámbérynek: „tévedett mindenki, aki éppen az írástudók árulását nem kalkulálta be a háború utáni politikába." Márai szerint a szociáldemokraták nem árulják el a „szociáldemokráciát", amikor frontot csinálnak Moszkva és Hitler ellen, s ebben kénytelen szövetségre lépnek a polgársággal. Ha a polgárság is belátja, hogy nélkülük nem boldogulhat, „nincs nehézsége annak, hogy tisztességes paktumot kössenek".