Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Tilkovszky loránt: Németország és a magyarországi német kisebbség (1921-1924) 3
NEMETORSZÁG ÉS A MAGYARORSZÁGI NÉMET KISEBBSÉG 43 éppen Welczeck hangsúlyozta a Külügyi Hivatal előtt, hogy nem szabad elejteni a magyar kormányra való ráhatás azon legsikeresebb eszközét, amit a német sajtó jelent, s hogy „addig kell ütni a vasat, amíg meleg". Utólag, amikor a német kultúregyesület már megalakult, határozottan elhatárolta magát a szóban forgó akciótól: „Mivel én a miniszterelnöknek a kisebbségvédelem tekintetében nekem tett ígéreteit jóhiszeműeknek tartottam, nem csatlakozhattam egyes heveskedők megrovó véleményéhez, akik a kultúregyesület megalapítása engedélyezésének elhúzódását egy sohanapjáig (ad graecas calendas) való elodázás gyanánt akarták megbélyegezni a német sajtóban. Figyelmeztetésem ellenére egyes újságok sajnálatos módon azzal vádolták a miniszterelnököt, hogy hátsó gondolatai vannak, és kétségbe vonták szavahihetőségét, s ezzel a hanggal nem használtak itt a német ügynek."72 Ε károsnak bizonyult német sajtókampányt megelőzően 1924. január 10-én Welczeck arról tárgyalt Bethlennel, hogy a német kormány nem emel semmi kifogást az ellen, hogy Gratz Gusztáv legyen a német kultúregyesület elnöke, de azt kívánja, hogy „kézenfekvő okokból tekintsenek el olyanféle emberek felvételétől az egyesület elnökségébe, mint a kisebbségi kormánybiztos Steuer"· A miniszterelnök azt válaszolta, sohasem gondolt arra, hogy vezető szerepet adjon Steuernek az egyesületben, de arra igen, hogy „más német származású urak egész sorával együtt" tagja legyen az elnökségnek. A követ azt az ellenvetést tette erre, hogy Steuer neve az egész elnökséget kompromittálná, s felvételét az elnökségbe egyenesen sértésnek érezné az elcsatolt területek németsége, amelynek szimpátiáját akarja pedig elsősorban megnyerni a magyar kormány az egyesület engedélyezésével.7 3 Bethlen a reá oly jellemző módon húzta-halogatta az ellenzékét ingerlő s ezért számára belpolitikai nehézségeket okozható kérdések dűlőre vitelét. Azon túl, hogy 1924. február 29-én megjelent a nemzetiségiek bíróság előtti nyelvhasználatát szabályozó 1924. évi H.tc., és a végrehajtási utasításul szolgáló 7500/1924.M.E.sz. rendelet a kisebbségi vidékeken alkalmazott tisztviselők szükséges nyelvismeretéről,74 a német kultúregyesület kérdésében nem mutatkozott semmi előrehaladás. Welczeck egyideig úgy próbált Bethlenre hatni, hogy Ammendét, Ledebur grófot, a Deutsche Zeitung politikai szerkesztőjét, Heimburgot, és másokat küldött hozzá a kisebbségi együttműködésre vonatkozó Szokásos érvekkel. Amikor azután már a szanálási törvényt április 18-án megszavazta a nemzetgyűlés,7 5 Welczeck úgy vélte, hogy a kímélet ideje lejárt, és keményebb formában lépett fel a miniszterelnökkel szemben. Kijelentette előtte, hogy nincs módjában továbbra is fékezni a német sajtó éles kritikáját a magyar kormány halogató taktikájával szemben, s megismertette egy jelentéssel a Deutscher Schutzbund egy grazi gyűléséről, amelyen a magyar kormányt hevesen támadták a kisebbségi kérdésben tanúsított intranzigens magatartása miatt. Welczeck fellépésének hatására Bethlen visszatért a német kultúregyesület január óta alvó kérdésére. Megbízottaiként Gratz és Wild folytatták a tárgyalásokat Bleyerrel és Gündischsel az egyesület vezető szerveinek (elnöki tanács és végrehajtó bizottság) személyi összetételéről. Amikor felmerült annak veszélye, hogy Bethlen jelöltjei 72 PA AA, Pol. Abt. II. Ung. Politik 6. Bd. 3. Welczeck jelentése. Bp. 1924. aug. 14. 7 3PA AA, Pol. Abt. II. Ung. Politik 6. Bd. 3. Welczeck jelentése. Bp. 1924. jan. 10. Bellér i m. 275. 75iSz. Ormos: i. m. 131.
