Századok – 1978
TANULMÁNYOK - L. Nagy Zsuzsa: A hazai liberális ellenzék a világgazdasági válság idején (1928-1932) 403
428 L. NAGY ZSUZSA szerint „... külső presszió hijján igazán nincs más mód a zsákutcából való kievickélésre, mint a titkos választójog híveinek nyílt szövetkezése".11 6 A fővárosi választások eredménye, noha a baloldal számára általában kedvező volt, igen figyelemre méltó változásokat tükrözött. Bethlen új fővárosi törvénye alapján 1930-ban már csak 150 mandátum sorsáról döntöttek választás útján, szemben az 1925-ös 250-nel. Az SzDP saját 1925-ös és Wolffék 1930-as eredményeihez mérten is jobban szerepelt: Wolffék 45, míg a szociáldemokraták csupán 15 mandátumot vesztettek. Bethlen pártja 1925-ben, a miniszterelnök minden erőfeszítése ellenére, mindössze 24 mandátumot volt képes megszerezni, messze lemaradva Wolffék és a liberálisok mögött is. Ezzel szemben 1930-ban, noha a választott városatyák száma százzal csökkent, mindössze két helyet veszített, vagyis 22-őt meg tudott tartani! Ez a kétségtelen erősödés annak jele volt, hogy a gazdasági bajoktól és átláthatatlan politikai veszélyektől megriadt polgári rétegek számára Bethlen politikája és személye még mindig garanciát jelentett minden nemkívánatos vagy kiszámíthatatlan változással szemben. Ilyen érzelmek nemcsak Wolfféktól vontak el szavazatokat, de a liberálisoktól is. Ennek ellenére - a választott helyeket tekintve — a Kozma vezette kormánypárt és Wolffék csupán egyetlen mandátummal szereztek többet, mint a liberálisok és a szociáldemokraták. A választások vesztese tulajdonképpen a Nemzeti Demokrata Párt lett. Míg 1925-ben 71, addig 1930-ban már csak 26 helyet mondhatott magáénak a közgyűlésben. A válság, amelybe 1926-tól került a párt, következményeit ekkor mutatta először számszerűen is megragadható módon. Az évtized fordulójára kialakult helyzetben a demokraták súlya, befolyása, vonzereje zuhanásszerűen hanyatlott le. A fővárosi polgárságra Rassay programja vagy a Kozma-párt mérséklete jóval nagyobb vonzerőt gyakorolt. A választások egyetlen „győztese" a Nemzeti Szabadelvű Párt volt: 1925-höz mérten nem hogy nem vesztett mandátumaiból, hanem csaknem megduplázta azok számát, 8-ról 14-re nőtt városatyáinak száma.11 7 Ezzel egy évtizedek óta szilárd erőegyensúly borult fel a főváros közgyűlésében. A Nemzeti Demokrata Párt, mely valamikor kizárólagos pártképviselője volt itt a liberális ellenzéknek, s amely a legnagyobb polgári ellenzéki párt pozícióját formálisan még 1930-ban is megőrizte, ténylegesen elvesztette régi súlyát és tekintélyét. A Nemzeti Szabadelvű Párt nemcsak a parlamentben vált hangadóvá, hanem a Városházán is. Egyáltalán nem szabad azonban lényeges személyi változásokra, tömeges személycserékre gondolnunk: a Rassay-párt városatyái túlnyomó többségükben valamikor Vázsonyi pártjához tartoztak. 116 Jaszí Papers. Vámbéry - Jászinak 1929. máj. 29. Elméletileg elismerte Szende aggályait, de gyakorlati szempontból nem. - 1931-ben Rassay is próbál majd választási szövetséget teremteni a kisgazdákkal, de az sem sikerül. OL BM res. VII. 1931-1-550. (1931. jún. 12-i jel.) Nemes Dezső: A Bethlen-kormány külpolitikája 1927-1931-ben. Bp. 1964. 399-400. 1 ' Ά végső mérleg csak a különböző, szétszórt forrásokból alakítható ki. OL Kozma, ir. 3. cs. Adatgyűjtemény 1930. Π. (Évi áttekintés 1930. dec. 30-án.) Nemes 318. Főv. Lvt. Közgy. jkv. 1931. jan. 20., jún. 3., júL 1. Újság, 1930. dec. 24. Az eredmény (vezércikk).
