Századok – 1978
TANULMÁNYOK - L. Nagy Zsuzsa: A hazai liberális ellenzék a világgazdasági válság idején (1928-1932) 403
A HAZAI LIBERÁLIS ELLENZÉK 427 A feszültségek és ellentétek felfokozott mértékben mutatkoztak és állandósultak — más okok mellett — az 1930-as fővárosi községi és az 193l-es országos választások előkészületei, a politikai agitáció következtében. A két választással kapcsolatos legáltalánosabb és a polgári baloldal minden csoportjának nézetét kifejező programot Rassay fogalmazta meg: „Bethlen kabinetjét az ország legelső szakembereiből alakuló kormánynak kell felváltania".11 3 A Szabadelvű Párt kortesei (Nagy Emil, Marczali Henrik, Madarassy Beck Gyula báró stb.) azt hangsúlyozták, hogy Rassayra vár „az a nagy nemzeti hivatás", hogy a szabadelvű eszmét „népies alakban újra odaültesse a magyar közélet középpontjába," mivel „itt egy széles alapokon nyugvó összefogásra, a polgári önérzet felébresztésére, a tömegek meggyőzésére, egy olyan párt kialakítására van szükség, amely megmenti azt, ami még menthető".114 Egy ilyen párt vagy pártszövetség létrehozása azonban meglehetősen lasssan haladt előre. A választási előkészületek kapcsán más, rövidéletű szövetkezések terve is felmerült. Bethlen, aki a fővárosi választások elé mindig aggodalommal nézett s a gazdasági válság idején méginkább, mint korábban, szociáldemokrata többség bekerülésétől félt, a fővárosi politika polgári vezetőinek (Fábián, Bródy, Rassay, Kozma Jenő, Wolff Károly, Szilágyi Lajos) azt javasolta, hogy egyesülve és közös választási listával szorítsák ki a Városházáról az SzDP-t. Ezt a javaslatot a liberálisok, köztük Rassay, elutasították, mert az csak a miniszterelnök pozícióját erősítette volna, mert olyan kurzus-politikusokkal, mint Wolff, nem voltak hajlandóak együttműködni a szociáldemokraták ellen.115 A politikai élet bizonytalanságát, az ellenzéki tömörülés kialakulatlanságát mutatta, hogy a kisgazdák és a legitimisták (Eckhardt, Ulain, Sigray, Pethő Sándor) azzai keresték meg a Kossuth Pártot, hozzanak létre „választójogi kooperáció"-t. Eckhardték ezzel tulajdonképpen Rassaynak egy korábbi gondolatát elevenítették fel, s a választójogi koalícióba készek lettek volna befogadni a választójog minden hívét. Ha logikailag érthető volt is a terv, kivihetetlen maradt: az általános titkos választójogot valamennyi párt és csoport más és más célra kívánta volna felhasználni; Eckhardték feltételét, a Revíziós Ligához való csatlakozást, sem az októbristák, sem a szociáldemokraták nem vállalták. Ebben elsőrendű szerepe volt Jászi és az emigráció határozott fellépésének. Vámbéry Rusztem, aki a maga módján nagy taktikus volt, a szövetségesek megválasztása és vállalása terén később is oly messzire ment, hogy az emigráció rosszallását, Jászi bírálatát vonta magára, nem szégyellte bevallani az egyezkedésre való hajlandóságát, mert meggyőződése jelentésében részletesen tudósított a résztvevőkről, valamint a pohárköszöntőkről, amelyek az 1918-as programot éltették. OL BM res. VII. 1931-7-sz.n. (1931. márc. 29-i szig. biz. jel.) és uo. 1931-7-5368. (1931. júl. 5-iszig. biz. jel.) 11 'Újság, 1930. okt. 12. Az idézet egyben a cikk címe. Hasonlóan írt az okt. 11-i vezércikk. 114 Uo. 11S A pártközi értekezletről beszámol Újság, 1930. nov. 12. Antimarxista polgári front megalkotására szólítja fel Bethlen a fővárosi polgárokat. Nov. 14. Egyhangúan visszautasította az ellenzék a kormány választási paktum-ajánlatát. - A demokraták arra is rámutattak, hogy a polgári társadalom szempontjából kifejezetten elhibázott volna a szociáldemokrata mozgalom gyengítése akkor, amikor a válság úgyis radikalizálja a munkásságot: „a polgári frontnak is kedvesebb egy szocialista munkásság, mint egy bolsevista." Uo. 1930. nov. 15. Rovás.
