Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Tilkovszky loránt: Németország és a magyarországi német kisebbség (1921-1924) 3
42 TILKOVSZKY LORÄNT mert amikor Bleyert magyar részről legitimizmusára hivatkozva próbálták Berlinben befeketíteni, e fölött ott napirendre tértek, 3. a május 8-i konferencián új, liberálisabb nemzetiségpolitikai törvényt követelt, míg Bleyer beérte az 1868. évi törvény keretei közt maradó rendeleti szabályozással.6 8 Bleyer és Gündisch, akikkel Welczeck szigorúan bizalmasan közölte Bethlen elgondolását, egyetértett azzal, hogy — amennyiben Bleyer ügyvezető-alelnöki tisztsége biztosított - Gratz legyen a létrehozandó német kultúregyesület elnöke, de nagyon valószínűtlennek tartották, hogy Gratz hajlandó lenne elfogadni e tisztséget, „amely őt politikai állásában kompromittálhatná", s akkor könnyen lehet, hogy Steuert próbálnák jelölni az elnökségre. Erre az esetre fel kell készülni, s Bethlent olyan döntésre kell kényszeríteni, amely elfogadható a magyarországi németség részéről. Gündisch ezért azonnal Németországba utazott, hogy ott diplomáciai és sajtótámogatást szerezzen. Első útja a Külügyi Hivatalba vezetett, ahol előadta, hogy az addigi tapasztalatok szerint rendkívül hatásos lehet, ha a német kormány a budapesti követsége révén közvetlen befolyást gyakorol a magyar kormányra. Ε lépés megtétele külpolitikai mérlegelést igényel, amely természetesen a kormányra, a Külügyi Hivatalra, illetve a budapesti követségre tartozik. A másik lehetőség egy nagyszabású német sajtókampány: ,Anúg a magyar külföldi kölcsön még nincs tető alatt, igen kellemetlen lenne a miniszterelnöknek, ha a kisebbségek magyarországi elnyomását nyilvános kritika tárgyává tennék. Remélhető ezért, hogy Bethlen egy ilyen akció nyomása alatt enged". Gündisch a Külügyi Hivatal sajtóosztályán Wolff követségi tanácsosnak egy Budapestről magával hozott, előre elkészített cikkanyagot adott át, és Welczeck követre hivatkozva megbeszélte, hogy Budapestről érkező adott jelre Wolff gondoskodni fog a cikkek publikáltatásáról a német és a svájci sajtóban. „Erre az időpont valószínűleg január közepén érkezik el." Gündisch ezután — december 12-én — megjelent a birodalmi kancellárián is, de Marx kancellárnak nem volt ideje fogadni őt.69 December 14-én pedig rövid bizalmas előadásban ismertette Gündisch a magyarországi németség jelenlegi helyzetét szűkkörű hallgatóság előtt, amely a Külügyi Hivatal és az Egyesület a Külföldi Németségért (Verein für das Deutschtum im Ausland = VDA) közvetítőszerve (Mittelstelle) képviselőiből, valamint néhány személyes németországi barátjából állt. Mindenekelőtt az iskolarendeletről beszélt, és néhány példával illusztrálta, hogyan szabotálják magyar hivatalos részről e rendelet végrehajtását. Majd rátért a jelenlegi helyzet fő problémájára: a magyar kormány a bürokrácia minden fortélyával mindegyre elodázza a német népművelődési egyesület engedélyezését. Gratz elnökül ajánlása is csak halogató manővernek tűnik. Ismertette elgondolásait és tett lépéseit a magyar kormányra gyakorolható német nyomás érdekében.70 Kérdéses, Gündisch azon berlini állítása, hogy „Welczeckkel minden meg van beszélve", fedi-e a valóságot: a budapesti német követ, aki szeptemberben — taktikai megfontolásból — a Bethlen-kormány kímélését ajánlotta és fellépett egy német sajtókampány kibontakoztatása ellen, decemberben segédkezet ajánlott volna ehhez a januárra időzített akcióhoz, amikor a magyar kölcsön ügyében összeül a kisantant belgrádi konferenciája.7 1 Ez egyáltalán nem lehetetlen, hiszen — mint láttuk — 1923 májusában 6 "PA AA, Pol. Abt. II. Ung. Politik 6. Bd. 3. Welczeck jelentése. Bp. 1923. dec. 8. 6 9 ΒΑ, R 43.1. 156. Bd. 1. Fol. 205. Aufzeichnung. Berlin, 1923. dec. 12. 7 °PA AA, Pol. Abt. II. Ung. Politik 6. Bd. 3. Aufzeichnung. Berlin, 1923. dec. 18. 71 St. Ormos i. m. 99.
