Századok – 1978
TANULMÁNYOK - L. Nagy Zsuzsa: A hazai liberális ellenzék a világgazdasági válság idején (1928-1932) 403
A HAZAI LIBERÁLIS ELLENZÉK 415 problémák magyarázzák, hogy az évtizedfordulótól a hazai polgári ellenzék általában és szinte véglegesen eltávolodik Károlyi Mihálytól, hogy Károlyi és Jászi között is súlyos ellentétek fagyasztják be évekre barátságukat.6 1 A polgári baloldal már a 20-as évek végén sokat foglalkozott azzal, hogy a végrehajtó hatalom, az állami bürokrácia egyre nagyobb szerephez jut, hogy a kormány s a politikai vezetés mellett mindinkább önállósul, külön erőt képvisel, hogy a rendszer maga is az állam és az államérdek fetisizálására törekszik. A radikálisok úgy látták, „a mai uralomnak nem legdöntőbb s legszélesebb hatályosságú jellemvonása az antiszemitizmus", ennek helyét az etatizmus illetve a tekintélyelv foglalta el.62 A bürokrácia, az állami adminisztráció veszélyességét azért is ítélték olyan nagynak, mert „még a nyugati demokráciák tanulságai is amellett szólnak, hogy a parlamentáris rendszer sem ellensúlyozhatja a bürokrácia hatalmát". Magyarországon viszont ez az ellensúly roppant csekély, az állami bürokrácia öntudata szinte korlátlan. Zsolt Béla szavaival, „minden hivatali lüszterkabát azt hiszi, hogy integráns része a koronázó palástnak, minden penna a jogarnak".6 3 A misztikum, a formalizmus, a dogmatizmus, a felelősségtől való rettegés, mint a bürokrácia kísérő jelenségei és egyben tekintélyét szolgáló eszközök,6 4 elsősorban és mindenekelőtt a diktatórikus rendszerek jellemzőiként tűntek fel előttük. Hiszen az állam és apparátusa, hatalmában megnövekedve, a kormányzottak együttműködését nem kívánja meg, hacsak nem az engedelmesség formájában, míg viszont a demokratikus intézményrendszer éppen aktív közreműködésükre épül. Európai keretben vizsgálódva azonban azt is látták, hogy ez utóbbi egyre nehézkesebbé válik s így általános tendenciaként mutatkozik az államapparátus szerepének növekedése.6 5 Azok a liberális politikusok, akik a politikai életben aktív szerepet játszhattak, kevésbé elvi-általános, inkább praktikus alapon fejtették ki nézeteiket. Ők is abból indultak ki azonban, hogy „a demokrácia és a parlamentarizmus bizonyos válságon megy át" az első világháborút követően.6 6 A válság megoldását, a diktatórikus irányzattal szembeni védekezést és az állam szerepének korlátozását egyedül a parlamentáris formák, az önkormányzati intézmények, a politikai szabadverseny erősítésével látták lehetségesnek.6 7 Az, amit a radikálisok állam és hatalom, állam és demokrácia problémájaként tükörkép), s úgy látták, „a diktatúra lényegénél fogva mindig beteg, sőt magában véve betegség", amely csak az erős polgári demokráciákat nem fenyegeti. (Újság, 1929. febr. 24. Ha beteg a diktatúra — (vezércikk). 61 Károlyi Mihály válogatott írásai 1920-1946.1—II. Bp. 1964.1. 281, 387 stb. Litván György: Egy barátság története. Történelmi Szemle, 1975. 2-3. sz. 62 Századunk, 1928. 9. sz. 557. Szász Zoltán: A demokrata párt és a zsidó hagyományhííség (az idézet innen való.) és uo. 1930. 1. sz. 29.1. Kecskeméti Pál: Levél a demokráciáról. 6 3 Zsoltot idézi Századunk 1927. 3. sz. Gyömrei Sándor: A bürokrácia. Az idézetek sorrendje: 151., 142. 6, Uo. 145-146. 6 5 Uo. 1928. 3. sz. Szende Pál: A kényelmetlen demokrácia. 158-159. - A szerkesztőség 1927 nyarán indított vitát a demokráciáról s azzal összefüggésben került napirendre az állam és az apparatus problémája. 6 6 Az 1922. június 16-ára összehívott nemzetgyűlés naplója. (A továbbiakban Napló. 1922-1927) XLII. 108. Nagy Vince. "Uo. XXXVI. 125,126 és XLII. 167-168. Rupert Rezső, XXXVIII. 203-206. Hegymegi Kiss Pál.
