Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Tilkovszky loránt: Németország és a magyarországi német kisebbség (1921-1924) 3
NEMETORSZÁG ÉS A MAGYARORSZÁGI NÉMET KISEBBSÉG 41 született, hogy annak lojális végrehajtását, s Bleyemek a német kisebbségi ügyekben a magyar kormány bizalmi embereként való igénybevételét a német—magyar kisebbségi együttműködés feltételének tekintik a szomszédos országokban és a nemzetközi fórumokon egyaránt.66 Bethlen október 13-án Welczeck követ előtt kijelentette, hogy ő a kisebbségi rendeletet nem propagandisztikus okokból, vagy azzal a céllal bocsátotta ki, hogy másoknak port hintsen a szemébe, hanem hogy azt lojálisán végrehajtsa. A következő napokban magához fogja hivatni Bleyert, hogy megbeszéljék az előrehaladás módját, s hogy meghallgassa kívánságait. Szavaiból azonban kitűnt, hogy különösen most, amikor kormánya a kölcsön feltételei miatt amúgyis igen súlyos belpolitikai teherpróbának lesz alávetve, tart a sovinisztáktól, akiknek gyakran egy viszonylag csekély indíték is elég ahhoz, hogy ellene fordítsák a könnyen felizgatható kedélyeket. Tulajdonképpen azt szeretné, hogy „engedjük előbb tető alá hozni a kölcsönt, azután ő lojálisán gondoskodni fog a kisebbségi rendelet végrehajtásáról". Lehet-e hinni Bethlennek - tépelődött Welczeck —, amikor ,.köztudomásúlag az erdélyi mágnások a legravaszabbak a ravasz magyarok között". Bleyer őszintének tartotta Bethlen ígéreteit, Gündisch azonban nem. A követ Bleyer nézete felé hajlott, de azért nem kezeskedett, hogy Bethlennek sikerülni is fog megtörnie a soviniszták ellenállását. Végül is a következőkben foglalta össze véleményét: „Minden okunk megvan arra, hogy a Bethlen-kabinetet, különösen azóta, hogy világosan lemondott a fajvédő jobboldali radikálisokról és a liberális oldal felé való orientálódás tendenciáját mutatja, minden módon támogassuk. Amíg a kölcsön nincs biztosítva, lehetőség szerint el szeretném kerülni, hogy Bethlen grófnak belpolitikai nehézségeket okozzunk. Ez után azonban ajánlom, hogy követeléseinket teljes energiával szorgalmazzuk."6 7 Különösen kényes volt a német kultúregyesület létesítésének ügye. Bleyer jelölése az elnöki tisztségre szükségtelen támadásoknak tenné ki az egyesületet, mondotta Bethlen, s Welczeck többé-kevésbé igazat is adott neki abban, hogy ezt jólenne elkerülni. Amikor a miniszterelnök, ígéretéhez híven, magához hívatta Bleyert, éreztette is vele, hogy „ő és a magyarországi németség más előharcosai az egyesület vezetéséből ki lesznek kapcsolva". Ez azonban már túlment Bethlen és Welczeck e tárgyban folyt eszmecseréjének keretein; a követ 1923. október 31-én levelet intézett Bethlenhez, közölve vele a Külügyi Hivatal Bleyer és társai mellőzésével szembeni állásfoglalását, s azt is, hogy a problémáról a Cuno helyébe lépett Gustav Stresemann kancellárt is tájékoztatta. A miniszterelnök és a budapesti német követ december 8-i megbeszélésén - ekkor már Wilhelm Marx volt a német kancellár - Bethlen úgy módosította álláspontját, hogy Bleyer alelnök lehet, majd Welczeck kívánságára hozzájárult, hogy ügyvezető-alelnöki tisztséget töltsön be. A követ nagy meglepetésére elnöknek Gratz Gusztávot ajánlotta Bethlen, aki pedig a miniszterelnök „kifejezett ellenfelének számít". így akarja magának megnyerni, vagy éppen ezáltal reméli őt kompromittálni „ez a ravasz erdélyi gróf"? Annyi bizonyos, hogy ajánlata rendkívül ügyes húzás: német részről nem emelhető ellene kifogás, mert 1. külügyminisztersége idején nyíltan hirdette német szimpátiáit, 2. legitimizmusát nem lehet szóvá tenni, 66 Ammende ezen feljegyzéséről Welczeck 1923. dec. 8-i jelentése tesz említést. PA AA Pol Abt. II. Ung. Politik 6. Bd. 3. 67Ld. a 65. jegyzetet. - Gömbös és társai 1923. aug. 2-án kiléptek a kormánypártból s megalakították fajvédő pártjukat.
