Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Tilkovszky loránt: Németország és a magyarországi német kisebbség (1921-1924) 3
NEMETORSZÁG ÉS A MAGYARORSZÁGI NÉMET KISEBBSÉG 39 aggodalmakat tompítva, azokra az okokra mutatott rá, amelyek miatt a magyarországi németség fenntartásának szerinte a legnagyobb jelentősége van: 1. A magyarosítás további előrehaladása teljesen aláásná a német kultúrbefolyást Magyarországon, és ajtót-kaput tárna a most rendkívül élénk francia propaganda előtt. 2. A magyarországi svábok eltűnésével az elcsatolt magyar területek németsége is elveszítené a hidat a nagy német néptesthez, s ezzel maga is tartósan veszélyeztetve lenne. 3. Kézenfekvő, hogy a németség erősítése Magyarországon az osztrák Anschluss-kérdésre való tekintettel is politikai jelentőségű a német birodalom számára.5 8 Ezek az érvek meggyőzték Köpkét, aki a május 27-i számjeltávirat tendenciájával szöges ellentétben azt az utasítást adta a prágai német követnek, hogy a csehszlovákiai német kisebbség vezetői a jugoszláviai német kisebbség képviselői említett újvidéki nyilatkozatának megfelelő értelemben foglaljanak állást a magyarok által szorgalmazott kisebbségi együttműködés kérdésében; Ledebur gróf, Medinger, Hilgenreiner prágai német képviselők lépjenek érintkezésbe Szüllő Gézával, Szent-Ivány Józseffel, a csehszlovákiai magyar kisebbség vezetőivel, illetve Perényi Zsigmond báróval, a magyarországi integritási szövetségek elnökével, és figyelmeztessék őket azokra a magyar szempontból káros következményekre, amelyek az eddigi magyar kisebbségi politikából szükségképpen adódnak. Hasonló megkeresés érkezhetett a bukaresti német követhez, Freytaghoz, aki június 6-án azt jelentette Hans Otto Roth-tal folytatott beszélgetéséről, hogy az erdélyi szászok nem fognak együttműködni a magyar kisebbséggel, amely irredenta célkitűzéseivel csak kompromittálná őket.59 A csonka-magyarországi kisebbségek védelmére a német követelések ellenére nem törvény, hanem rendelet formájában hozott döntések 1923. június 22-i közzététele (4800/1923.M.E.SZ.) nem változtatott a helyzeten. A német sajtó általában barátságosan üdvözölte ugyan e végre megtörtént lépést, de inkább várakozását fejezte ki a végrehajtási utasítás iránt.6 0 A „nemzetiségek internacionáléja" előkészítő munkálatait végző baltinémet Dr.Ewald Ammende azonban már június 25-én'éles kritikával reagált a kisebbségi rendeletre, főleg azt kifogásolva, hogy a magyarországi németségnek nincs semmiféle nyilvános képviselete; 30-án pedig a Revaler Boten-ben határozottan kijelentette, hogy a német—magyar kisebbségi együttműködésnek feltétele a magyarországi németek helyzetének alapvető megváltozása.6 1 A magyar kormány azt ígérte, hogy a nyár folyamán elkészül a végrehajtási utasítás, és megadják az engedélyt a tervezett német kultúregyletnek. Bleyer és Gündisch maga is arra kérte Welczeck követet, legyen türelemmel, mert 5'PA AA, Pol. Abt. II. Ung. Politik 6. Bd. 3. Köpke utasítása Koch prágai német követnek. Berlin, 1923. jún. 4. 59Hans Beyer: Die ungarländische Deutschtumsfrage im Spiegel der diplomatischen Gespräche zwischen Budapest und Berlin. In: Gedenkschrift für Harold Steinacker (1875-1965). München. 1966. 307. 60 A rendelet és sajtóvisszhangja részletes ismertetése: Bellér: i. m. 263-268. - Német részről helytelenítették, hogy a rendeletet úgy tekintsék, mint a trianoni békeszerződésben a kisebbségek védelmére vállalt kötelezettségek realizálását. ,,Míg a rendelet a trianoni szerződés bélyegét viseli, minden magyar szolgabíró vagy jegyző hazafias kötelességének fogja tartani, hogy minden eszközzel hátráltassa annak végrehajtását". PA AA, Pol. Abt. II. Ung. Politik 6. Bd. 3. Welczeck jelentése. Bp. 1923. okt. 14. 61 Hans Beyer: i. m. 307-308.
