Századok – 1978

TÖRTÉNETI IRODALOM - A nemzetközi kommunista mozgalom dokumentumai 1945-1976 (Ism.:Izsák Éva) 383

384 TÖRTÉNETI IRODALOM fejezet tematikailag szorosan kapcsolódik egymáshoz, hiszen a nemzetközi kommunista mozgalom fejlődésének fő iránya, a stratégia és taktika, a megváltozott viszonyokhoz való alkalmazkodás éppen ezekben az okmányokban tükröződik leginkább, .ugyanakkor ezek a forradalmi mozgalom különböző szektoraira is nagy hatást gyakoroltak. A második világháború után a nemzetközi erőviszonyok nagyarányú átrendeződése, az antifasiszta koalíció felbomlása, a hidegháború meghirdetése szükségessé tette, hogy a kommunista pártok kidolgozzák az imperializmus elleni harc közös feladatait. 1947 októberében a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának határozata a nemzetközi helyzetről (1. sz. dok.) helyesen állapította meg, hogy a háború után két tábor alakult ki a világpolitikában. A határozat az Egyesült Államok agresszív terveinek, egy új világháború kirobbanásának megakadályozására, a demokratikus és hazafias erők tömörülését hirdeti meg egy imperialistaellenes és demokratikus program alapján. A negyvenes évek végén az ötvenes évek elején kialakul és megszilárdul a szocialista világrendszer, mely a nemzetközi osztályharc feltételeit is nagymértékben megváltoztatja. Mindez lehetővé, de egyben szükségessé is tette, hogy a kommunista mozgalom továbbhaladásának fő feladatait új módon fogalmazzák meg. Az új irányvonal kidolgozásában igen nagy jelentőségűek az SzKP XX. kongresszusának állásfoglalásai (7. sz. dok.) Az SzKP-nak a megváltozott nemzetközi erőviszonyokból levont következtetései, majd a személyi kultusznak és következményeinek leküzdéséről szóló határozatnak (8. sz. dok.) rendkívül nagy nemzetközi visszhangja volt, az új irányvonal érvényesítése azonban bonyolult körülmények között, sokszor ellentmondásosan érvényesült. A XX. kongresszusnak a háborúról, a békés egymás mellett élés lehetőségéről szóló megállapításai - melyek napjainkban is érvényesek - nagy szerepet játszottak az 1957-es, majd ezt továbbfejlesztve az 1960-as moszkvai nyilatkozatok kidolgozásában (2. és 3. sz. dok.). „Korunk fő jellegzetessége, hogy a szocialista világrendszer az emberi társadalom fejlődésének döntő tényezőjévé válik" - állapítja meg a kommunista és munkáspártok 1960-as moszkvai nyilatkozata. A nyilatkozat korunk fő tartalmát és sajátosságait elemezve részletesen foglalkozik a szocialista világrendszer, a fejlett tőkés országok problémáival, és az ott folyó osztályharc sajátosságaival. Ezek a dokumentumok nagy előrelépést jelentettek a kommunista világmozgalom stratégiai irányvonalának továbbfejlesztésében is. A hatvanas években azonban több tényező nehezítette az elfogadott irányvonal érvényesítését. Több szocialista országban főleg a nemzeti sajátosságok túlbecsülése alapján helytelen irányzatok jelentkeztek, ami nemcsak a Kínai Népköztársaságban vezetett zavarokhoz, de nehézségeket okozott a szocialista világrensszer egészében is. A Szovjetunió és a szocialista országok különösen nagy erőfeszítéseket tettek az egység helyreállítására. Az ezekről szóló dokumentumokat közli a „Kína Kommunista Pártja vezetőinek antimarxista nézeteiről és szakadár politikájáról" című alfejezet (14-19. sz. dok.). A hatvanas évek közepén a két világrendszer nemzetközi osztályharcában egy új imperialista offenzíva körvonalai bontakoznak ki a szocialista országok és a nemzeti felszabadító mozgalmak ellen. Az indokínai agresszió, a nemzeti demokratikus törekvések ellen irányuló támadás az ázsiai, latin-amerikai és afrikai államokban, még inkább előtérbe helyezték a kommunista mozgalom történelmi felelősségét az imperializmus elleni egységes front kibontakoztatásában. A kommunista mozgalom egységének erősítése alapján az antiimperialista egységfront megteremtése szellemében született dokumentumok közül kiemelendő jelentőségű helyet foglal el a kommunista és munkáspártok 1969. évi moszkvai tanácskozása (5. és 12. sz. dok.). Az antiimperialista akcióegység megteremtése mellett a szocialista országok külpolitikájukban ebben az időszakban nagy erőfeszítéseket tesznek az európai béke és biztonság megteremtésére is. 1967 áprilisában Karlovy Varyban az európai tőkés és szocialista országok kommunista pártjai nyilatkozatban fogadták el az európai kollektív biztonság tervezetének alapelveit (4. sz. dok.). Ε törekvéseket átmenetileg nehezítette az 1968 tavaszán és nyarán kibontakozó csehszlovákiai válság. A csehszlovákiai válság megoldása, a csehszlovákiai demokratikus erőknek nyújtott segítség, a szocialista országok internacionalista kötelezettségéből adódó feladata volt. Ezzel összefüggésben közli a kötet a szocialista országok kommunista és munkáspártjainak 1968-as pozsonyi nyilatkozatát (50. sz. dok.). A hatvanas és hetvenes években a kommunista és munkáspártok közös fellépései az antiimperialista akcióegység megteremtéséért több kérdés megoldását is elősegítették. Az 1976 júniusában 29 európai kommunista és munkáspárt részvételével megtartott berlini konferencia különösen nagy