Századok – 1978

TÖRTÉNETI IRODALOM - Dabrowski; Jan: Dziennik 1914-1918 (Ism.: Kovács Endre) 380

380 TÖRTÉNETI IRODALOM alaptendenciáját: A dinasztia iránt hűtlen magyarsággal szemben ott a hűséges románság, amely azonban az elnyomást nem tűrheti örökké, s netán a dinasztiába vetett hite is meginog, ha nem kerül sor gyorsan rendszerváltozásra, ami természetesen nem várható mástól, mint a trónörököstől. A háttérben az az axióma húzódott meg, amelyet Aurel C. Popovici is megfogalmazott, hogy a Monarchia feladata a kis népeket megvédeni Oroszország és Németország hatalmi törekvéseivel szemben. Vajda a románság egész politikai súlyát kínálta fel a trónörökösnek a magyar uralkodó osztály elleni politikai mérkőzéshez, feltételezve, hogy az általános választójog s a nemzetiségek politikai autonómiájának gondolata komolyan foglalkoztatja a Belvedere titokba burkolózó urát. A Ferenc Ferdinánd hagyaték egészéből, de a K. Hitchins által publikált iratokból is kikövetkeztethető, hogy a koalíciós kormány elleni harc volt az a rövidtávú politikai célkitűzés, amely a nemzetiségek egyes képviselőit és a trónörököst egymáshoz közelítette. A koalíció bukásával új helyzet alakult ki. A nemzetiségek táborában zavart okozott, hogy Khuen Héderváry Károlyt, az új miniszterelnököt a trónörökös emberének hitték, s a magyar kormány tett is néhány engesztelő gesztust irányukba. Vajda helyzete is megnehezedett. Az 1910-es választásokon bejutott ugyan a parlamentbe, de rajta kívül csupán 4 román politikus tudott mandátumot szerezni, s ettől kétségtelenül csökkent a súlya a Belvedere előtt. Még nehezebbé vált kényes szerepe, amikor a Román Nemzeti Párt - egyelőre közvetve - tárgyalásokat kezdett a magyar kormánnyal, felismerve, hogy az adott történelmi körülmények között ez ígérkezik egyedül járható útnak. Vajda ugyan kitartott a trónörökös mellett -a levelezés nem szakad meg 1910-ben, mint azt Keith Hitchins feltételezi, hanem folytatódik 1914-ig - de nem fordult szembe a Román Nemzeti Párt többi vezetőjével, s óvatos formában a trónörökös előtt védelmébe vette a paktumkísérletet. 1913-1914-ben ő továbbítja a Belvedere tanácsait az újabb paktum-tárgyalásokba bocsátkozó román párt vezetőihez. Az iratokból kibontakozó Vajda-kép differenciáltabb, mint azt eddig a történetírás vélte, önálló politikus, nem a Belvedere vak szolgája (leveleit egyébként Fidus álnéven írta), aki tudja, hogy a történelemben mindig több lehetőséget kell számításba venni. A magabiztosságot, amelyet időnként önérzetes jelentéseiből kiolvashatunk, az adta számára, hogy - például Kristóffytól eltérően -valóságos politikai erő, az erdélyi román nemzeti mozgalom állott mögötte. Egyre bátrabb hangú levelei szerényen tükrözik a román nemzetiségi politikusoknak a dinasztiától való emancipálódásának gyorsuló, de az első világháború végéig teljesen még le nem záródó folyamatát. A könyv borítóján nyilván kiadói üzleti megfontolásból ez a cím olvasható: The Nationality Problem in Austria-Hungary. Vajda jelentései e kérdésnek csupán egyetlen oldalát, az erdélyi románoknak a dinasztiához és a kormányhoz fűződő kapcsolatait érintik. A jelentések közzétételével azonban Keith Hitchins értékes munkát végzett a Monarchia alkonya politikai eseményeinek források alapján történő megismerése érdekében. Szász Zoltán JAN DABROWSKI: DZIENNIK 1914-1918 (Krakow, Wydawnictwo Literackie. 1977. 231 1.) NAPLÓ, 1914-1918 A századunk első felét megvilágító lengyel dokumentumok között a magyar olvasók érdeklődését joggal vonhatja magára Jan D%browskinak az első világháború éveiben született napjóla. A kiváló krakkói középkortörténész 1890-1965 között élt s gazdag tudományos munkássága szorosan hozzáfűződik hazánk és a középkori Lengyelország kapcsolatainak kutatásához. Fiatalon, a krakkói egyetem szenátusának ösztöndíjasaként, 1913-ban járt első ízben nálunk mint annak a bizottságnak a tagja, amely feladatául tűzte ki az Országos Levéltár polonicáinak számbavételét. A bizottság 1526-ig kívánta áttekinteni a levéltári forrásokat, de végül is eljutott a 18. századig, amikor a világháború kitörése megakasztotta a szervezett munkát. Az ifjú Dabrowski belekerült a galíciai politikai élet