Századok – 1978
TÖRTÉNETI IRODALOM - Dabrowski; Jan: Dziennik 1914-1918 (Ism.: Kovács Endre) 380
381 TÖRTÉNETI IRODALOM áramlatába. A háborús években mint a Krakkóban 1914 augusztusában megalakult Nemzeti Főbizottság (a galíciai fegyveres erők, a pénzügy és a politikai irányítás szerve) sajtópropagandistája tevékenykedett részben Krakkóban, részben - meglehetősen sűrűn - Budapesten. Tudományos elkötelezettségének szilárdságára vall, hogy a zavaros és zsúfolt években is tudott időt szakítani magának a történeti kutatásokra és a propagandamunka mellett sorra jelentette meg azokat a könyveit, tanulmányait, amelyek 1918 után már mint beérkezett tudósnak biztosítottak neki helyet a lengyel szellemi életben. Különösen az Anjou- és Jagelló-korszak kutatásában hozott új eredményeket. 1914. augusztus 3-án kelt az első feljegyzés, 1918 november 26-án az utolsó. A napló levélformában íródott, de készítője nem küldte el a címzetthez, későbbi nejéhez. A levél intim műfaj, s van is ezekben a levelekben számos szubjektív aláfestés, mégis a politika az, amely főhelyet kap; a helyi politika mindenekelőtt, s a távoli nagy események rezonanciája. Felvonul előttünk az egész galíciai politikai élet minden jelentős alakja, beletekinthetünk az ország jövőjével kapcsolatos elképzelésekbe és tervekbe. A galíciai belviszonyokban kevéssé járatos olvasó el is tévedne e rengetegben, ha a gondos, körültekintő jegyzetanyag - Jerzy Zdrada és a naplóíró történész-leánya, Elzbieta D%browska munkája - nem nyújtana kellő tájékoztatást. (Külön elismerést érdemel a magyar vonatkozású jegyzetek pontossága, ami még a magyar tulajdonnevek írásában is érvényesül, ami eléggé ritka a lengyel művekben.) Ugyancsak jól használható, kerek képet alkot a bevezetőben Jerzy Zdrada Dabrowski életpályájáról és különösen háború alatti tevékenységéről, megválaszolva azokat a kérdéseket, amelyek a napló olvasásakor támadnak az olvasóban. A szerkesztő felhasználta ehhez a galíciai Nemzeti Főbizottság iratanyagát és a munka végéhez számos, D^broski által készített magyarországi keltezésű bizalmas iratot, jelentést is hozzáillesztett. A szóbanforgó Nemzeti Főbizottság 1914-ben egy keleti (lwówi) és egy nyugati (krakkói) szekciót állított fel, élükön a Végrehajtó Bizottsággal. Mindegyik szekció 3 departmentre oszlott: hadügyi, pénzügyi és szervezési részlegre. A Főbizottság elnöke a bécsi Birodalmi Tanácsban működő Lengyel Kör elnökével volt azonos. 1914 októberében azonban megszűnt a keleti szekció, mivel a galíciai nemzeti demokraták és a podolakok (a keletgalíciai konzervatívok csoportja) elhagyták; így minden súly a krakkói szekcióra hárult, melyben - a Stanisîàw Kot által irányított sajtóiroda keretében - az agilis D^browskinak jutott fontos szerep, ö lett a magyar ügyek referense. Feladata volt a sajtóanyagok gyűjtése, a propagandacikkek elhelyezése mind a lengyel mind a magyar lapokban (s valóban, Dabrowski ragyogóan megszervezte a hírlapi sajtópropagandát), brosúrák írása, személyi kapcsolatok ápolása a magyar politikai és kulturális élet kiemelkedő képviselőivel. A magyar szálak kiszélesítése nem volt könnyű feladat, mivel 1914 előtt a magyar és a lengyel politikai élet között hiányzott a szervezett együttműködés. A munka megkönnyítésére 1915-ben a krakkói Főbizottság állandó delegációt küldött Budapestre, melynek elnöke T. Stamirowski, titkára báró J. Syntinis lett. (Mint a naplóból kiderül, tevékenységük korántsem volt zavartalan, s még fokozottabban elmondható ez később a Főbizottság Budapestre küldött főtitkárának, Michat Sokolnickinak az itteni szerepléséről.) A legjelentősebb sikerek közé számított a M agyar-Lengyel Klub 1915. évi akciója, amikoris, Varsónak Németország részéről bekövetkezett elfoglalása, után, a magyarországi vármegyéknek mintegy a felét sikerült megmozgatni a lengyel kérdés „kedvező" megoldása érdekében. Az akció azzal a tanulsággal járt, hogy a lengyelek iránti rokonszenv igen elevenen élt a magyar társadalomban, de a lengyelek jövőjét illetően már a magyar politikai élet korántsem volt egy véleményen. A galíciai központi szerv a lengyel államiság kérdésének „ausztriai" megoldása mellett szállott síkra, ami annyit jelentett, hogy a Lengyel Királyságot egyesítsék Galíciával s ezt csatolják az Osztrák-Magyar Monarchiához, létrehozva így a trialista államszerkezetet. Ezt a tervet volt hivatva elősegíteni a lengyel hadsereg is. A lengyel légiók 1914-ben ugyancsak galíciai kezdeményezésre alakultak meg. (Eredetileg két légió, melyek felett a Nemzeti Főbizottság gyakorolta a politikai felügyeletet, majd később 3 dandár.) A PHsudski alatt álló erők, mint ismeretes, 1915-ben nyíltan a központi hatalmak oldalára állottak, s ebben változás csak 1917-tel következett be, amikor Piísudski szembefordult az osztrákokkal és a németekkel. A magyarországi politikai akció egyik láncszemét volt hivatva alkotni a lengyel légió megalakítása magyar területen, amit a Nemzeti Főbizottság a magyar politikusok megnyerése által szeretett volna elérni, de Tisza ezt éppúgy ellenezte, mint a lengyel kérdésnek trialista módra való megoldását, nem akart orosz területeket is magába foglaló Lengyelországot, mert attól tartott, hogy Galícia is
