Századok – 1978

FOLYÓIRATSZEMLE - BurMarkovszka; Marta: Balkanite i ungarszkijat pazar prez XVIII vek (Ism.: Niederhauser Emil) 375

376 TÖRTÉNETI IRODALOM mezőgazdasági nyersterményt, viszont jelentős mértékben selymet, nyers és feldolgozott bőröket. Különösen a gazdagabb kereskedők árukészletében (de a kisebbeknél is) viszont egyre növekvő arányban találkozunk egyéb („bécsi", „lipcsei" stb.) árukkal, ami arra utal, hogy a balkáni kereskedők nemcsak az otthoni, hazai termeléssel tartottak kapcsolatokat, hanem általában jelentős szerepre tettek szert a magyarországi áruforgalomban. És ha a nagykereskedők egy része elsősorban a vásárokon helyezte el áruit, a kereskedők zöme bolttal is rendelkezett, ahol közvetlenül a lakosság szükségleteit látta el. Harmadikként a balkáni kereskedők hitelügyleteit elemzi Bur Márta, kettős viszonylatban is. A kereskedők hitelre hoztak árut a török birodalomból, azután egyéb területek felé is áruhitellel forgalmazták vagyonukat. A nem is olyan ritkán bekövetkezett csődök esetében látszik igen világosan, hogy a csődbejutott kereskedő aktívái voltaképpen általában meghaladják passzíváit, csakhogy ezek az aktívák a jelentős saját árukészlet mellett még inkább rövid idő alatt nem realizálható aktív adósságokból álltak. Másrészt, a fejletlen magyarországi hitelszervezetnek megfelelően a balkáni kereskedők is bekapcsolódtak az uzsora-kölcsönök nyújtásába, bár ezen a téren az egyház és a nagybirtokosok mellett csak szerényebb szerepet játszottak. A zárófejezetben a szerző egyrészt a balkáni kereskedők - elég szórványos - manufaktúra-alapítási kísérleteit mutatja be (Egerben pl. egyenruha-készítő manufaktúrát hoztak létre), másrészt kulturális életükre, templomépítésre, oktatásra vonatkozó adatokat összegez. Itt már kitér a balkániak közt a század végén jelentkező nemzeti ellentétekre, a pesti görögök és kuco-vlachok, ill. szerbek közti viszály szinte már teljes fejlettségében mutatja be ezeket a nemzeti ellentéteket. A balkáni kereskedők nemzetiségi megoszlását egyébként Bur Márta - igen helyesen - nem firtatja, nemcsak adatok híján, hanem azért is, mert a század vége előtt ez még eléggé történetietlen. Utal arra, hogy mennyire nem lehet a személynevekből nemzetiségi hovátartozásra következtetni, egy Rácz nevű kereskedő görögül írja alá magát, görög keresztnévvel (Sztavri). Bur Márta egyébként a magyar forrásokban szereplő, nyilván sokszor torzított névalakokat adja meg, nem is próbálja ezeket értelmezni, éppen azért, mert a nyilván nem torzított Rácz, Görög stb. magyar névalakok, mint az iménti példa is bizonyítja, ugyancsak nem mondanak semmit. A bevezetőben emlegetett országos összeírások ugyan általában megadják a kereskedők származási helyét, de ez sem ad bővebb útmutatást, hiszen a legtöbb macedón területről származik. Teljesen igaza van Bur Mártának, mikor ezeket a kérdéseket kiiktatja, legfeljebb arra figyel fel, amikor — származási helyük vagy nevük alapján — nyilvánvalóan bolgár kereskedőkről van szó. A bolgár közönségnek írt munkában ez természetesen nagyon is helyén való. De ugyanígy helyénvaló, hogy Bur Márta a kereskedők gazdasági tevékenységére ügyel, nem nemzetiségi hovatartozására. Kereskedelmi szerepük, vagyoni helyzetük, kapcsolataik vonatkozásában roppant gazdag anyagot tudott összegyűjteni. Némi túlzással azt mondhatjuk, mindegyik balkáni kereskedőt felkutatta és bemutatja. Valóban, az egyénekig lehatolóan olyan mélységben és részletességben tálja fel témáját, amely egyébként országos vonatkozásban elképzelhetetlen, legfeljebb helytörténeti szinten kísérelhető meg. Azért is dolgozhatott a szerző így, mert csak a török birodalmi alattvalók szerepét kutatta, azokét, akik többnyire még családjukat is otthon hagyták, valahol a Balkánon, és csak ideiglenesen telepedtek meg Magyarországon, vagy Mária Terézia rendelete után vették fel az osztrák állampolgárságot (a rendelet ugyanis a század utolsó negyedében csak ezeknek engedte meg a kereskedelmi tevékenységet). Ezzel persze a balkáni származású, de állandóan letelepedett lakosság, más kategória lévén, már kikerül érdeklődési köréből, olykor viszont, minthogy „görög" vagy pravoszláv vallásúakról van szó, mégis kénytelen számbavenni. Ezt a kettősséget a szerző láthatólag igyekszik elkerülni, a balkániakra korlátozva magát. Ez mutatja viszont, hogy a további kutatásnak, nálunk, elsősorban ebben a vonatkozásban kell tovább építenie a Bur Márta által megrajzolt képet. Ez azonban már a távolabbi teendők kérdése, és elsősorban a hazai gazdaságtörténészekre váró feladat. Bur Márta a maga témáját bőven kidolgozta, széleskörű és gondos forrásfeltáró és elemző munkáját befejezésül is teljes elismeréssel kell illetni. Jó, fontos könyv, gazdag adataival (melyek részletes bemutatása messze meghaladná az ismertetés kereteit) a magyar kutatásnak is nagy szolgálatot tett. Niederhauser Emil