Századok – 1978
FOLYÓIRATSZEMLE - BurMarkovszka; Marta: Balkanite i ungarszkijat pazar prez XVIII vek (Ism.: Niederhauser Emil) 375
375 TÖRTÉNETI IRODALOM külpolitikai sikereket ért el, s még mindig nagyhatalom. Most már nem a korábbi dinasztikus kapcsolatok határozzák meg a külpolitikát, hanem a gazdasági, nagyhatalmi érdekek. De a felgyülemlett problémák robbanását Ferenc József hosszú uralkodása is csak halogatni tudja. Az idő már rég elszaladt a Habsburg-család és az általa fémjelzett Monarchia felett. A birodalom felbomlását nemcsak a határain belül élő népek várják és sürgetik, hanem Németország kivételével szinte mindegyik európai állam. Az utolsó Habsburg-uralkodónak, Károlynak már csupán az a feladat jut, hogy ősei birodalmának bukását szentesítse. Ezzel az aktussal ér véget - egy európai jelenség története, amelynek bemutatását kiválóan oldották meg a szerzők a súlyponti részek kiemelésével, az ok-okozati összefüggések bemutatásával, közérthető stílusban. A Habsburg-családról szóló monográfiák sorában feltétlenül kiemelkedő helyet foglal el Gonda Imre és Niederhauser Emil könyve. Ács Zoltán MARTA BUR-MARKOVSZKA: BALKAN1 TE I UNGARSZKIJAT PAZAR PREZ XVIII VEK (Szofija, Izd. na Bálgarszkata akademija ne naukite. 1977. 207 1.) A BALKÁN ÉS A MAGYAR PIAC A XVIII. SZÁZADBAN A Bolgár Tudományos Akadémia" Balkanisztikai Intézetének kiadásában jelent meg „külföldre szakadt hazánkfia", Bur Márta kitűnő könyve a Balkán és a 18. századi magyar gazdasági fejlődés összefonódásáról. Sok évi, roppant szorgos kutatómunka eredményeit kapja kézhez a szakember. Ez a kutatómunka kiterjedt nemcsak a mai magyarországi levéltárak anyagára, beleértve ebbe a vidéki levéltárakat is, hanem a szlovákiai, sőt lengyelországi levéltárak anyagát is bőven felhasználta. És ami természetes: a bolgár nyelven megjelent könyv nemcsak a kérdés bolgár, hanem magyar (és egyéb külföldi) feldolgozásait is jól ismeri és fel is használja, bár a szerző elsősorban saját levéltári gyűjtésére építi fel mondanivalóját. Az első két fejezet inkább bevezető jellegű, nagyobbrészt a bolgár olvasó tájékoztatására szolgál, azt mutatja be, milyen gazdasági kapcsolatok fonódtak a török hódoltság korában, a 16-17. században a balkáni területek és a Habsburg-birodalom országai, elsősorban Magyarország között, és hogyan módosultak ezek a török kiűzése után, müyen kereteket biztosított az osztrák, ill. a magyar közigazgatás a Balkánról átmenetileg vagy végleg Magyarországra települő kereskedők számára. Kitűnően fel tudja itt használni a szerző a Magyarországon élő török birodalmi alattvalók, „görög" kereskedők többszöri összeírásait, ezek nyújtják az alapvető támpontot a további kutatás számára. A Balkánról jött kereskedők a történeti Magyarország legkülönbözőbb területein telepedtek meg, persze olyan városokban, sőt falvakban is, amelyek a dunai víziut, ill. az északra vezető, a bortermelő vidékeket is magukba foglaló kereskedelmi útvonalak mentében helyezkednek el. Ezeken a településeken társulatokat, sőt fejlettebb formában bizonyos önkormányzattal rendelkező közösségeket, communitasokat hoztak létre. A szerző ezek belső fejlődéséről, jogi helyzetéről sok érdekes mozzanatot tudott összegyűjteni. A balkáni kereskedők tevékenységét három alapvető vonatkozásban vizsgálja meg. Az egyik: bekapcsolódásuk a magyarországi mezőgazdasági árutermelés külföldi forgalmazásába. Adataiból világosan kiderül, hogy a kereskedők jelentős szerepet játszottak különösen a hegyaljai bortermelés lengyelországi kivitelében, cégtársak (többnyire testvérek, rokonok) bonyolították le ezt a kereskedelmet, akik részben Magyarországon, részben a közel fekvő lengyel városokban, elsősorban, de nem kizárólag Krakkóban tevékenykedtek. Ugyanakkor ezek a kereskedők szoros kapcsolatban álltak az árutermelésre berendezkedő nagybirtokosokkal, egy Károlyi Sándorral vagy Eszterházy Pállal például. A másik tevékenységi terület a magyarországi lakosság áruellátása. Itt válnak fontosakká nemcsak a nagyobb városokban, hanem falvakban élő balkáni kereskedők. A feldolgozott hagyatéki és egyéb leltárakból meg más forrásokból az látszik, hogy valóban balkáni eredetű, vagy legalább is a Balkán felől érkező árucikkeket helyeztek el a magyarországi piacokon, fűszereken kívül nem sok
