Századok – 1978

TANULMÁNYOK - Tilkovszky loránt: Németország és a magyarországi német kisebbség (1921-1924) 3

NEMETORSZÁG ÉS A MAGYARORSZÁGI NÉMET KISEBBSÉG 37 a véleményük, hogy most különösen toleránsán kell kezelni a kisebbségi kérdést. Mint mondotta, tulajdonképpen törvénnyel kellene szabályozni a kisebbségek nyelvhasználatát, a soviniszták erejére való tekintettel azonban mellőzni kívánják a parlamenti tárgyalást, és rendeletet készítenek elő. A rendelet azon néhány - a bíróságok előtti nyelvhasználatra vonatkozó — pontjával kapcsolatban fognak csak törvénytervezetet beterjeszteni, amelyek fennálló törvények módosítását igénylik. Pataky Tibor miniszteri osztálytanácsos terjesztette elő a rendelettervezetet, amelyet egészében, majd pontonként megvitattak. A rendelettervezet egészével szemben Gratz azt a kifogást tette, hogy túl szolgailag alkalmazkodik az 1868. évi nemzetiségi törvény régi terminológiájához, jóllehet ez a törvény külföldön erősen kompromittált. Azt követelte, hogy egy egészen liberális új nemzetiségi törvényt terjesszenek a nemzetgyűlés elé. Bleyer viszont attól tartva, hogy akkor egyáltalán nem lesz a dologból semmi, azon a véleményen volt, hogy bármennyire is nem kielégítő a rendelettervezet, mégis nagy haladás, ha egy ilyen rendeletet kiadnak, mert ezáltal a német kívánságok a kormány által jóváhagyott jogi és erkölcsi alapot nyernek. Gündisch pedig azt kívánta, hogy a kisebbségi kérdésről szóló rendelet minden vonatkozásban törvényerővel bírjon. A részletek tekintetében főleg két vonatkozásban emelt Bleyer kifogásokat. Az egyik a már többször szóvá tett szülői véleménynyilvánítás az iskola választandó tannyelvéről, az anyanyelvi statisztika alapul vétele helyett. Az elnöklő Klebelsberg nyíltan elismerte, hogy tartani kell a szülők „enyhe presszionálásától", de másfelől figyelmeztetett arra az ellenérvre, hogy a német tannyelvet nem lehet mesterségesen ráerőltetni az olyan szülők gyermekeire, akik azt nem kívánják. A másik vitatott pont a kisebbségi egyesülési jogról szóló volt, amelynek gyakorlati értékét Bleyer kétségbe vonta, hiszen Magyarországon új egyesületek alapítása egy érvényben lévő rendelet szerint elvileg tilos, és engedélyezése csak kivételes esetben, úgyszólván a miniszter kegyéből történhet. A háromórás értekezlet lefolyásáról a budapesti német követség (és rajta keresztül a berlini Külügyi Hivatal) tájékoztatására Gündisch által készített feljegyzés szerint Bleyer ;s Gündisch a rendelettervezet minden pontjához hozzászólt, és megjegyzéseiket az ílnöklő Klebelsberg minden esetben „teljes respektussal" fogadta. Semmit sem mondott ti azonban határozatként, hanem mindig csak úgy nyilatkozott, hogy jelentést tesz a miniszterelnöknek. A jelenlevő minisztériumi tisztviselők és Wild képviselő nem vettek észt a vitában. Bonitz ismételten Bleyer álláspontját támogatta rövid felszólalásaival; a rémet és a szlovák kormánybiztos csak néhány egészen jelentéktelen észrevételt tett, ímelyekre Klebelsberg nem is reagált. Gündisch abban összegezte véleményét, hogy ez az írtekezlet a magyarországi német mozgalom új szakaszát nyitja meg. „Hogy egy ilyen tnkétra sor került, és hogy a magyarországi németség soviniszták részéről oly mértékteenül támadott szószólóit a magyar kormány nemcsak udvariasan és barátságosan, hanem igyenesen teljes respektussal kezeli, mindenesetre olyan eredmény, amely lehetővé teszi a ovábbi munkát. S ez kizárólag a birodalmi német sajtónak és a birodalmi német ntervenciónak köszönhető."5 5 A budapesti német követ maga is elismert annyit, hogy „ezen esemény értékeléséhez figyelembe kell venni: nem rég még kereken tagadták a magyarországi német s 5PA AA, Pol. Abt. II. Ung. Politik 6. Bd. 3. Aufzeichnung über eine Enquete in Sachen der klinderheitsfrage.