Századok – 1978
FOLYÓIRATSZEMLE - Gonda Imre-Niederhauser Emil: A Habsburgok - Egy európai jelenség (Ism.: Ács Zoltán). 373
373 TÖRTÉNETI IRODALOM Az adókivetés viszont inkább a családszámhoz igazodott, nem pedig az állatállományhoz. így több aránytalanságot állapít meg a kivetett adó és az állatállományban tükröződő adózóképesség között. Külön részt szentel a szerző' az állatállomány 1717-1730 közötti alakulásának. Hat összeírás adatait összehasonlítva mutatja ki, hogy az állatállomány fejlődését elsősorban az elvándorlás akadályozta, mégis - úgy látszik - erősebbek voltak a segítő körülmények, főleg az új telepítések. 1730-ban ugyanis az 1717. évinek 3-szorosa volt az ökörállomány, 4,5-szerese a tehénállomány, 6-szorosa a lóállomány, 10-szerese a juhállomány. Az összeírás szöveges részének ismertetése után rámutat a tanulmány a jobbágyvándorlás legfőbb okára, amelyet sem az összeírást végző királyi biztosok, sem a bevallást végző lakosok nem láttak tisztán. Ez az ok a török uralom alól felszabadult országrészekben mindenütt jelentkező munkaerőhiány volt. Ezt használta ki a jobbágyosztály a földesúri kizsákmányolás elleni harcában. Nyüvánvalóvá válik az 1725-ös összeírás szöveges részéből a megyei adóigazgatás önkényessége is: a lakosok nagy része nem tudja megmondani, hogy mikor és mennyi adót fizetett, de a királyi biztosok sem tudják elszámoltatni a megyei pénztárost. Nem tartja érdektelennek a szerző az 1725-ös összeírás további sorsát sem. Ismerteti a helytartótanács állásfoglalását és a királyhoz felterjesztett javaslatait, amelyek a hadiadó mérséklését elvetették ugyan, de egyebekben helyt adtak Harruckem kérésének. A király változatlanul jóváhagyta a helytartótanács felterjesztését, de a helytartótanácsi rendeletek végrehajtása csak vonakodva történt és még évekig elhúzódott. A tanulmány utolsó része az 1725-ös összeírás tükrében összegezi a jobbágyvándorlás és a telepítések fő kérdéseit. Megállapítja, hogy ezzel az összeírással kapcsolatban olyan kérdésekre igyekezett rámutatni, amelyeket jónak látott a forrásközlések bevezetésénél szokásosnál bővebb terjedelemben megtárgyalni, azoknak az egész ország történetére kiható vonatkozásai és tanulságai miatt. A helytörténeti kutató figyelmébe ajánlhatjuk azokat a témákat, amelyek feldolgozása a szerző szerint eredményesnek Ígérkezik és hozzájárulhat Békés megyes helységei történetének korszerű megismertetéséhez. A kiadvány terjedelmes és igényes bevezető tanulmányát a Békés megye 1725. évi összeírása című forrásközlés követi, amely az összeírás rovatos részén kívül tartalmazza a latin nyelvű szöveges részeket, a királyi biztosoknak az összeírás bevezetőjeként közölt megbízatási irányelveit, valamint befejezésként tapasztalataik pontokba foglalt összegezését. A német és a szlovák nyelvű kivonatos tartalmi ismertetés és a mellékletként közölt 10 fotokópia szerencsésen egészíti ki a művet. A szerző magasfokú tudományos igényességgel szolgálta azt a célt, amelyet maga elé tűzött: értékes forráskiadvánnyal gazdagította történeti irodalmunkat és egy regionális adóösszeírás kipcsán írt tanulmányával felhívta a figyelmet a történelemnek ezekre a konkrét mennyiségi adatokat bőven tartalmazó forrásaira. Zömbik Miklós GONDA IMRE-NIEDERHAUSER EMIL: A HABSBURGOK - EGY EURÓPAI JELENSÉG (Budapest, Gondolat, 1977. 362 1.) A könyv témaválasztása érdekes és fontos. A Habsburg-dinasztia tagjai évszázadokon keresztül ültek a magyar trónon és politikájuk nagyban befolyásolta történelmünk menetét. Könyvek és tanulmányok egész sora világította már meg a Habsburg-birodalom és a magyar állam viszonyát, magával a családdal azonban mindezideig keveset foglalkozott történetírásunk. Pedig a Habsburg-család története egész Európa vonatkozásában jelentős, hiszen Európa egyik legrégibb uralkodóháza, amely hétszáz éven keresztül aktív részese, sok esetben irányítója volt az európai történelem menetének. A Habsburgok olyan történelmi szituációban kerültek a német birodalom trónjára, amikor az egymással szembenálló hatalmi csoportosulások olyan dinasztiát kívántak, amelynek hatalmától nem
