Századok – 1978
TÖRTÉNETI IRODALOM - Ember Győző: Az újratelepülő Békés megye első összeírásai 1715-1730 (Ism.:Zömbik Miklós) 371
TÖRTÉNETI IRODALOM 371 áttekintést is kapunk ebben a részben, a gyakorlati filozófia és a modern descartes-i tudományosság kapcsolatáról, Pufendorf logikai-deduktív módszeréről. Ezzel zárul Horst Denzer rendkívüli felkészültségről tanúskodó, óriási forrástömeget megmozgató könyve. Talán éppen alaposságra törekvése okozza, hogy sokszor ismétli magát. Ez azonban értékéből semmit nem von le, könyve szempontokat nyújthat azon magyar történészek számára is, akik a magyar politikai gondolkodás nyugatról kapott impulzusaival foglalkoznak. A könyvhöz több, mint 80 oldalas függelék is tartozik: kronológiai áttekintés Pufendorf életéről és műveiről; fő műve, a „De iure naturae et gentium" összes hivatkozásának áttekintése; rendkívül alapos tárgymutató és névmutató. Poór János EMBER GYÖZÖ: AZ ÚJRATELEPÜLŐ BÉKÉS MEGYE ELSŐ ÖSSZEÍRÁSAI 1715-1730 A szerző műve a Forráskiadványok a Békés megyei Levéltárból című sorozat 8. köteteként jelent meg. A gyulai megyei Levéltár igazgatójának, Szabó Ferencnek a szerkesztésében eddig kiadott kötetek részben közművelődési célzattal, részben tudományos igénnyel készültek, de mindenképpen hiánypótló szerepük volt. Ember Győző műve az 1725-ös összeírás precíz sajtó alá rendezésével hozzáférhetővé tett a kutatók számára egy megyei és országos szempontból egyaránt jelentős történeti forrást. Bevezető tanulmányával pedig, amelyben sokoldalúan dolgozta fel nem csupán az 1725-ös, hanem az 1715-30 közötti többi összeírást is, példát adott a kvantitatív kutatási módszer alkalmazására. Tanulmányának megállapításait mennyiségi adatokkal bizonyítja. A feldolgozott történeti forrás nyújtotta minden konkrétumot figyelembe vesz, nem elégszik meg valószínűsített adatokkal, feltevésekkel. Ilyen szempontból komoly kritikai értéke van a tanulmány azon részének (28-34. 1.), amelyben a szerző azzal foglalkozik, hogy miképp történt az összeírások felhasználása Békés megye eddigi történeti irodalmában. Az 1855-től napjainkig megjelent fontosabb műveket és tanulmányokat vizsgálva megállapítja, hogy a Békés megye 1711 utáni újratelepülésének első két évtizedére vonatkozóan fontos számszerű adatokat tartalmazó 11 összeírás közül teljes szövegében eddig egy sem került kiadásra. Az eddig megjelent különböző műfajú történeti feldolgozások egyáltalán nem merítették ki ezt a gazdag forrásanyagot és - mint a szerző sajnálattal állapítja meg - történeti statisztikai feldolgozásukra sem tett még eddig Acsády Ignácon kívül senki sem kísérletet. Ő 1895-ben megjelent tanulmányában az 1715. és az 1720. évi országos összeírások adatait dolgozta fel ezzel a módszerrel. Ez a felismerés indította a szerzőt az 1725. évi összeírás teljes szövegű kiadására és adatainak történeti statisztikai feldolgozására. Tanulmánya elején ismerteti a korszak adózásának módját, az adóigazgatás mechanizmusát. A kérdésben nem egészen otthonos olvasó számára is érthetően világítja meg a hadiadó (contributio) kivetésének módját. Megtudjuk, hogy a repartitio portarum fogalma a 18. század elején már nem az adóalapnak az egységeit jelentette, hanem az adóigazgatás számítási egységeit. Ahogy változott a lakosság anyagi helyzete, úgy került sor országosan a portaszám módosítására. Az összeírásokra azért volt szükség, mert így tudták megállapítani az adóalapot. Az összeírások rögzítették az adózók számát, anyagi helyzetét és jövedelmi forrásaikat. Közismert tény, hogy a 18. század első évtizedeinek belső vándorlása következtében ez az adóalap sokszor változott. Az 1715-30 közötti időszakból azért maradt fenn viszonylag sok összeírás, mert ekkor a belső vándorlás felgyorsult. A belső vándorlásban nem kis szerepe volt a hadiadó összegén kívül a megyék által megállapított, saját költségeik fedezésére szedett háziadónak is. A következőkben a tárgyalt időszak 10 összeírását (ebből 2 országos és 8 megyei) elemzi a szerző. A rövid elemzés jó tájékoztatást ad az egyes összeírások tartalmáról, jellegéről. Igen hasznos 11*
