Századok – 1978

TÖRTÉNETI IRODALOM - Denzer; Horst: Moralphilosophie und Naturrecht bei Sámuel Pufendorf (Ism.: Poór János) 368

370 TÖRTÉNETI IRODALOM A természeti állapotban az ember elsődlegesen saját boldogulását keresi, ebből azonban Pufendorfnál nem következik a hobbesi harcállapot. Az emberi természetbe ui. Pufendorf beépíti a szocialitást. Egyrészt a gyengeség, a szükség, a segítségre utaltság késztetik az embert a társulásra, másrészt viszont az értelem, az azonos emberi természet sugallják, hogy a közösség jobb és biztonságosabb, mint a magány. A természeti állapotot Pufendorf mintegy humanizálja, elvetve a „bellum omnium contra omnes" hóbbesi természeti-állapot képet. Nem tagadja, hogy a természeti állapotban lehet viszály, de azt nem annak lényegének, hanem partikularitásának tartja. Az értelem, mint az emberi természet lényegi része a békés együttélés melletti állásfoglalásra készteti az embert. A természeti állapotban egyenlőség uralkodik. (Pufendorf természeti állapotnak tekinti az állam előtti állapotot, bár - és ez ellentmond az egyenlőségnek - alárendeltség már van az állam előtt is, a családban, házi közösségben.) A természeti állapotban a normatív tényező a természeti törvény, az általa nem szabályozott szféra pedig a természetjog érvényesülésének területe. A természetjog, szemben Hobbes-szal, értelmes, kötelességeket is vállalni tudó emberekre vonatkozik; a közösségbeni tevékenység jogi rendjének elve. Pufendorfnál a jogból és így a természetjogból is elsősorban kötelességek következnek: abszolút és relatív kötelességek. Az ember magával szembeni kötelessége az önfenntartás, önvédelem, tökéletesedés. Másokkal szembeni kötelessége a személyiség tiszteletben tartása, mások meg nem sértése, emberiesség, jogegyenlőség tisztelete és a szerződésekhez való hűség. Ez utóbbi különösen fontos, mert alapja már nemcsak a szeretet és az emberiesség, hanem rögzített jogi alapokon nyugszik. A szerződések relatív - természetjogból eredő — kötelességeket vezetnek be, amik a szerződés tárgyára irányulnak. Relatív kötelesség a magántulajdon tiszteletben tartása — mivel a magántulajdon is szerződés. Ugyanilyen kötelesség a házasság, család, házi közösség (ahol már szolgák is vannak) tisztelete, az üzleti megállapodások betartása stb. Mivel azonban a természeti állapotban nincs jogi személy, aki betarttatná a természetjogi elveket, ez az állapot bizonytalan. Szükség van az államra, amelynek szankciós jogai vannak akarata keresztülvitelére. Az államot tehát az emberi természet tökéletesedése követeli. Az állam szerződésállam, szabad elhatározás alapján létrejövő uralmi forma. Az alattvalók csak természeti szabadságuk egy részéről mondanak le, azt átruházzák az uralkodóra. Ez szükséges, de az alattvalók boldogulását is szolgáló áldozat, amit mint minden szerződést, az alárendeltek beleegyezése legitimizál. A szuverenitás nem jelent korlátlan uralmat, ha az uralkodó megsérti a szerződésben foglaltakat, a népnek ellenállásjoga van. Itt azonban Pufendorf bizonytalan. Az ellenállás jogát ui. korlátozza a szuverén sérthetetlensége, másrészt, hogy az összesség érdeke fontojabb az egyesénél, ezért a személyes sérelmeket alá kell rendelni, hacsak lehet, az állam érdekeinek. Az uralkodó ellenőrzésének jogát Pufendorf a rendeknek (mint testületnek) adja meg. A rendek közvetítik az uralkodóhoz a nép kívánságait és panaszait is. Az állam mesterséges képződmény, pozitív törvények és jogok rendezik be. A pozitív jog viszont nem más, mint a természetjog elveinek alkalmazása az állam keretein belül. A kétféle jog között nincs alá-fölérendeltségi viszony. Konfliktus felmerülhet közöttük, és akkor a polgár a természetjog ítélőszéke elé viheti az állami parancsot. (Akkor elvüeg - láttuk - ellenállásjoga van.) Az államban létrejövő közösségeknek Pufendorf teljes mozgási szabadságot biztosít, míg azok az állam érdekeit nem sértik. Ide tartoznak a vallási felekezetek is. Az ateistákat viszont nem tűri Pufendorf, mivêl a természetes vallást a természetjog alapjának tartja. A természetjog a polgári fejlődés egy fokán, az individuum megerősödésével jön létre. A természetjog az emberi együttélés szabályait már az egyén természetére alapozza, az állam is egyének döntésének eredménye. Arra nem tér ki Denzer, hogy Pufendorf polgári álláspontját még feudális maradványok terhelik. Azzal sem érthetünk egyet, hogy a természetjogot történeti rendszernek tekinti, hiszen attól, hogy a természetjog alkalmazásakor mindig konkrét történelmi körülményeket kell figyelembe venni, az még az ember fiktív természetéből, az értelemből és az isteni tervből levezetett logikai konstrukció marad. Az utolsó rész Pufendorf és a természetjog helyét vizsgálja a 17. szd-ban. Az első természetjogi tanszékeket Heidelbergben (1661), Kielben (1665), Greifswaldban (1674) és Helmstedtben (1675) állították fel. A 18. században már katolikus egyetemeken is voltak tanszékei. Elemzi a szerző Pufendorf legfontosabb forrásait. Legnagyobb hatással Grotius (mint fő tekintély) és Hobbes, (mint fő ellenfél) voltak rá, de kiemelendő Arisztotelész, Platon, Cicero stb. hatása is. Tudománytörténeti